Hollandia gyorsan intézkednie kell a szabályozás ügyében, amely megnehezíti az állampolgárok számára, hogy nyugdíjukat külföldön helyezzék el vagy külföldi szolgáltatónál vásároljanak nyugdíjtermékeket. Az Európai Bizottság az Európai Bírósághoz fordul fenyegetőzésképpen, ha a jogszabályokat két hónapon belül nem módosítják.
A holland nyugdíjrendszer már korábban is vita tárgyát képezte az EU és Hollandia között, főként azért, mert a holland rendszer sok ponton nem illeszkedik az EU nyugdíjmegközelítésébe. Ellentétben az összes többi EU-országgal, a nyugdíjak nem valamiféle állam által szervezett „társadalombiztosítási” rendszer részei, hanem a nyugdíjalapok a munkáltatók és a szakszervezetek tulajdonában állnak.
Hollandiában a nyugdíjakat nem az adóbevételekből fizetik (amelyeket az állam szed be és oszt ki), hanem a munkáltatók vonják le azokat a munkabérből. Ezért a hollandiai nyugdíjfizetések nem minősülnek „adó- vagy szociális juttatásnak”, hanem „elhalasztott munkabérnek”.
Ezzel szemben más EU-országokban az adókat és az adóalapú juttatásokat évente a váltakozó kormányok határozzák meg, ami gyakorlatilag évente vezet nyugdíj-vitahelyzetekhez, mint Franciaországban vagy Görögországban. Hollandiában a járulékok és kifizetések mértékét a munkáltatók és a szakszervezetek határozzák meg a politikai döntéshozatalt megkerülve.
Az Európai Bizottság szerint Hollandia akadályozza az állampolgárok és dolgozók szabad mozgását, a letelepedés szabadságát, a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a tőke szabad áramlását. Az Európai Unió megközelítése szerint a nyugdíjak pusztán pénzügyi tranzakciók, amelyeknek határokon átnyúlóan egész Európában érvényesíthetőknek kell lenniük.
Egy ilyen neoliberális piaci megközelítés szerint egy hollandnak lehetősége kellene legyen nyugdíjbiztosítást kötni Franciaországban, és fordítva. Azonban egy francia nem lehet tagja egy holland nyugdíjalapnak; ahhoz a személynek az adott ágazatban holland munkáltatónál alkalmazottnak kellene lennie. Más szóval: mely mértékben védheti meg Hollandia szociális nyugdíjrendszerét, vagy hogyan kaphatnak mások beleszólást a holland nyugdíjakba?
Az Európai Bizottság ezt a kérdést már korábban is figyelmeztette a holland kormányt. Például a holland pénzügyminisztérium (bank)garanciákat követel egy (volt) munkavállalótól, ha annak nyugdíjtőkéjét külföldi nyugdíjalapba helyezi át. Ez az esetleges adóügyi konfliktusok miatt van a nyugdíjszerződés kapcsán. Külföldi nyugdíjszolgáltatók esetében is olyan feltételek vannak érvényben, amelyek akadályozzák szolgáltatások holland piacon történő nyújtását. Ez Brüsszelben szintén problémát okoz.
A Rutte-kabinet idén korábban megállapodást ért el a munkáltatókkal, a szakszervezetekkel és a Képviselőházával a nyugdíjrendszer alapos modernizálásáról. Ebben a munkáltatók főként az adókötelezettségek mértékét vizsgálják, a szakszervezetek leginkább a kifizetések nagyságára koncentrálnak, míg a kormányzat a jogi megvalósíthatóságra és végrehajthatóságra fókuszál.
Az elmúlt hónapokban ismét kiderült, hogy Wouter Koolmees szociális ügyekért felelős miniszter érzi az EU szorítását: az új holland nyugdíjrendszernek Brüsszel szerint is az uniós szabályokhoz kell igazodnia. Már arról is beszélnek, hogy egy „transzferunió” jöhet létre, amelyben az összes uniós ország megtakarított nyugdíjalapjai egy közös alapba kerülnének, és onnan fizetnék ki a nyugdíjakat.
Annak ellenére, hogy esetleges elvonások fenyegethetnek, a holland nyugdíjrendszert nemrég ismét a világ legjobbjának választották. A Mercer tanácsadó cég a tavalyihoz hasonlóan a Global Pensions Indexben Hollandiát állította az első helyre. Bár sok holland panaszkodik a nyugdíjkifizetések bizonytalanságára, néha érdemes az ilyen kutatásokon keresztül felmérni, hogy Hollandiának világszerte nagyon jól áll a helyzete – mondta az egyik kutató.
2017-ben Dánia volt egy hajszállal előrébb. Az ország most a második helyet foglalja el, s Hollandián kívül az egyetlen más ország, amely „A” minősítést kap a pénzügyi stabilitás tekintetében, amelyet a rendszer a nyugdíjazás után nyújt. Ausztrália lett a harmadik, majd következnek a skandináv országok Finnország, Svédország és Norvégia.
A holland nyugdíjrendszer magas pontszámot ért el a megfelelősség, fenntarthatóság és integritás terén. Ez összesen 81 pontot jelent a 100-ból, ami 0,7 ponttal több az előző évinél. Fejlesztésre szorul azonban a háztartások eladósodottsága, amely viszonylag magas. Dánia esetében is viszonylag sok adósság terheli a háztartásokat, amelyek többségét jelzáloghitelek teszik ki.