Ha a harmadik országokból származó termékek nem felelnek meg ezeknek, az fogyasztói zavart okozhat és torzíthatja a biotermékeket előállító gyártók „egyenlő versenyfeltételeit”.
Az európai biotermékek iránti növekvő kereslet fényében ez az ítélet hatással lesz a globális biokereskedelemre. Ugyanakkor megnehezítheti és megdrágíthatja a harmadik országokból származó biotermékek importját.
A per központjában a német Herbaria gyógynövénygyártó cég panasza állt. Ez a gyógynövénygyár azt állította, hogy termékeik megegyeznek egy Egyesült Államokban működő cég gyógynövényeivel, amelyekhez azonban több nem biológiai összetevőt adtak hozzá. Ezek az Egyesült Államokból származó termékek azonban megkapták az uniós biojelzést.
Az ítélőtábla rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak (mint néhány más nem uniós országnak) van az EU-tól "egyenértékűségi nyilatkozata". Ez azt jelenti, hogy az EU elismeri az Egyesült Államok munka- és termelési előírásait az uniós szabályokkal egyenértékűnek. Ennek köszönhetően az USA-ból importált termékek megfelelhetnek az EU-normáknak és jogosultak az uniós biojel használatára.
Az Európai Bíróság (EB) luxembourgi döntése szigorú korlátozásokat szab az uniós biojel pótló termékeken történő használatára. A cél az, hogy a fogyasztók biztosak lehessenek abban, hogy a termék valóban teljesíti az EU szigorú bioélelmiszerkövetelményeit.
Az EB ítélete szinte bizonyosan hatással lesz a biotermékek nemzetközi kereskedelmére. A döntés egyértelművé teszi, hogy a kivitelre szánt termékek nem viselhetnek automatikusan EU-biojelzést, még akkor sem, ha saját országukban bioként jelölik őket.
Ez gyengítheti ezen országok piaci pozícióját, mivel az uniós logó marketingértékkel bír az európai piacon. A logó megbízható szimbólum a fogyasztók számára, akik biotermékeket vásárolnak, és annak hiánya befolyásolhatja vásárlási döntéseiket.
Továbbá a nem uniós vállalatoknak módosítaniuk kell gyártási folyamataikat, ha hozzá szeretnének férni az európai piachoz. Ez az úgynevezett „tükröződés-effektus” megközelítést az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzák az EU kereskedelempolitikájában, különösen a környezetre káros termékek és áruk importja esetén. Ezzel Brüsszel megpróbálja megakadályozni, hogy az EU-termelők az európai környezetvédelmi és klímakritériumok miatt hátrányba kerüljenek nem uniós versenytársaikkal szemben.