Nemrégiben két ítéletben döntött az Európai Unió Bírósága két vitatott feltételről, amelyeket Hollandia alkalmazott a nemzetközi értékátvitel során a nyugdíjaknál. Ez azokkal a munkavállalókkal kapcsolatos, akik egy holland munkahelyen szereztek nyugdíjjogosultságot, és egy külföldi állásra való átlépéskor szeretnék azt az összeget egy külföldi nyugdíjalaphoz „átvinni”.
Az egyik érvénytelennek nyilvánított feltétel az volt, hogy a külföldi nyugdíjalapnál nem lehetnek nagyobb előtörlesztési lehetőségek, mint Hollandiában. A nyugdíjkorhatár előtti kifizetés esetén Hollandiában még jövedelemadót kell fizetni az összeg után. Az, hogy valaki elköltözzön és ezt követően előrehozottan kifizettessék a Hollandiában felhalmozott nyugdíját, ezzel a feltétellel Hollandiában gyakorlatilag lehetetlenné vált.
Hollandia azt a követelményt is támasztotta, hogy a tervezett külföldi nyugdíjalap vállalja a felelősséget a holland adófizetési kötelezettségek (a jövőbeni) nyugdíjkifizetésekre vonatkozó teljesítéséért. Szinte egyetlen alap sem akar ilyen nyilatkozatot adni. A felelősségvállalás az adókedvezmények nem szándékos jogtalan igénybevételének megakadályozása céljából szolgált jövőbeni behajtásként.
Az Európai Bizottság e két feltételt ellentétesnek találta a munkavállalók szabad mozgásának jogával, mert Hollandia ezzel a külföldi állás elfogadását akadályozta. Ez a szabályozás igaz lenne a Hollandiában dolgozó külföldiekre is, ha néhány év után hazatérnének saját országukba.
Az európai bírák ítélete azt is jelenti, hogy ezen két konkrét feltétel azonnali hatállyal nem alkalmazható a nemzetközi egyéni értékátvitelre nyugdíjak esetében. Hollandia számára az előtörlesztett nyugdíjak adókövetkezményeinek ellensúlyozása csak akkor lehetséges, ha erről adóegyezményt köt más országokkal. Több országgal azonban (még) nincs ilyen adóegyezmény.
Nagy jogi vitapont Hollandia és az Európai Bizottság között, hogy Brüsszel úgy véli, a holland nyugdíjalapok tartalékait a holland adóvagyon részének kell tekinteni. Hollandia ezt vitatja, és azt állítja, hogy a nyugdíjpénz kollektív tulajdonban van a munkáltatók és a szakszervezetek között, nem pedig az államé. Más uniós országokban a nyugdíjpénzt (az állam által) ‘adóként’ gyűjtik össze, míg Hollandiában egy elkülönített céladó („elhalasztott bér”) formájában van kezelve.
Van Rij államtitkár, a Pénzügyminisztérium képviseletében azt mondta, hogy most néhány rendelkezést a Nyugdíjtörvényből és az adózási szabályozásból módosítani kell. Az ilyen típusú adókerülések megelőzése érdekében az Adóhatóság figyelemmel kíséri majd, hogy mely országokba történnek ilyen értékátvételek, és mekkora összegekről van szó.
Az, hogy mikor és hogyan történik mindez, még nem tisztázott. Az azonban biztos, hogy Brüsszel szemmel fogja tartani, hogy Hollandia valóban az uniós joghoz igazítja-e a Nyugdíjtörvényt ezen pontokon.