Éppen most, az ülésidőszak utolsó évében, amikor a betakarítás a legfontosabb, az Európai Bizottság nemcsak egy kulcsemberét veszti el, hanem egyre nagyobb ellenállás is felszínre kerül a Timmermans portfóliójához tartozó kulcsfontosságú Zöld Megállapodás örökségeivel kapcsolatban.
Mivel egyértelművé vált, hogy Timmermans lesz a PvdA/GroenLinks listavezetője, Brüsszelben már aktívan találgatják, ki vehetné át a helyét. Egyébként: egyáltalán szükséges-e, hogy ezt az egy évet bárki is betöltse?
Ki fog jövőre a „Zöldítsetek” dogmát képviselni? Egy ideiglenes helyettes, aki csak gondját viseli az ügyeknek? Ki fogja majd az EU 2024–2029-es időszakára megerősíteni Timmermans klímaügyi dossziéit? Szabály szerint Hollandiának új biztosi jelöltet kellene jelölnie. Azonban a holland kormány Mark Rutte VVD miniszterelnök lemondása után ügyvivői státuszban van, és az ilyen kinevezések politikailag különösen érzékenyek.
A brüsszeli gépezet akár azt is gondolhatja, hogy Timmermans munkája nagyjából lezárult, és a maradék ügyeket elintézheti Timmermans jelenlegi segítője, az ügyviteli eszejáró Diederik Samsom. Ha kell, a maradvány akár az európai választások utánig (2024 júniusa) is várhat, vagy valamelyik jelenlegi biztos erőlködhet a „Klíma” területen még egy évig.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a következő másfél évben az agrárium és a környezetvédelem nem lesznek az igazi fő témák. Bár ez sajnálatos a európai gazdák számára, az EU jövőre számos más, kulcsfontosságú kihívással néz szembe, különösen a geopolitikai porondon.
Ilyen kihívások például az Egyesült Államokkal és Kínával való kereskedelmi kapcsolatok, a Brexit következményei, valamint az orosz háború Ukrajnában, melyek mind lényegesen fontosabbak a glifozát betiltásának kérdésénél. Ugyanakkor a brüsszeli agrárlobbi már reménykedik abban, hogy Timmermans idő előtti távozása „halasztásból lemondáshoz” vezet. A Timmermans dossziék maradékával kapcsolatban azonban vélemények erősen megoszlanak.
Például a mezőgazdasági minisztereknek még el kell fogadniuk a mezőgazdasági növényvédő szerek felének csökkentését. A minisztereknek és a Parlamentnek még meg kell állapodniuk egy majdnem lebontott Természetvédelmi törvényről. Döntést kell hozni a talajvíz nitrát szennyezésének csökkentéséről is. Emellett a glifozát használatának enyhítését és a GMO technológiák kiterjesztését is bejelentették.
Ebben a helyzetben (=még sok a megszerezendő feladat) Von der Leyen bizottsági elnök átveheti a klímaproblémák irányítását, és egy lehetséges mínuszból pluszt csinálhat. Brüsszel folyosóin suttogják, hogy Von der Leyen szívesen újra jelöltetné magát az európai választások után. Úgy hírlik, hogy főként a konzervatív német kereszténydemokraták nem igazán örülnek ennek, mert szerintük Von der Leyen túl barátságos Timmermans-szal és túl zöld politikájú.
Több közép-európai kereszténydemokrata párt (és az EVP pártelnöke, Weber is) úgy vélik, hogy az EU-nak inkább jobboldali irányt kellene vennie, több figyelmet fordítva a „gazdaságra + jelenre”, és kevesebbet a „Zöld Megállapodásra + holnaputánra”.
Von der Leyen számára a Timmermans utolsó lépéseinek sikeres lezárása és biztosítása nemcsak egy szép diplomáciai és vezetésbeli eredmény lenne, hanem személyes kampánystatégia is lehetne.