Az európai tárgyalóasztaloknál újra néhány robbanásveszélyes ügy hever, amelyek könnyen vezethetnek összecsapásokhoz a frakciók, politikusok és vezetők között. Már most is nyilvánvaló, hogy a Klíma+Környezet és az Agrárium+Élelem ismét élesen szemben állnak egymással.
A nyári szünet visszatérése után Brüsszelben és Strasbourgban többek között napirendre kerülnek az új javaslatok (Timmermans, Sinkevicius és Kyriakides biztosi előterjesztései) a „kevesebb vegyi anyag és több bio az agráriumban” témában. Ezenkívül érkezik az új erdőtörvény, akárcsak a nitrátirányelv felülvizsgálata és az új földhasználati szabályozás.
Az Európai Parlament képviselője, az EVP-frakcióhoz tartozó Herman Dorfmann elmondta, hogy az agrárvitában az irány az elmúlt hónapokban „kicsit visszatért a realitáshoz”. Dorfmann szerint az elmúlt években a termelés és az élelmezésbiztonság kérdése szinte teljesen háttérbe szorult, de most – az orosz-ukrán háború miatt – ismét a napirend élére került, és szerinte joggal.
Az elmúlt hónapokban Dorfmann az új közös agrárpolitikai Green Deal-szabályok enyhítésének egyik szószólója volt. Az EVP-frakció agrárkoordinátoraként „a kulisszák mögött” tudott erről egyeztetni és irányítani párttársával, Norbert Linsszel, az agrárbizottság elnökével.
Dorfmann és Lins együtt alkottak egy visszacsatolási pontot Janusz Wojciechowski AGRI biztossal, aki szoros kapcsolatban áll az egyik lengyel konzervatív politikai irányzattal az ECR-frakción belül.
Egy terjedelmes interjúban a német mezőgazdasági hírügynökségnek, az Agra-Europe-nak Dorfmann elmondta, hogy már jóval azelőtt sürgette, mielőtt Oroszország megtámadta Ukrajnát, hogy nemcsak az ökológiai, hanem a gazdasági fenntarthatóság is szükséges. Szerinte az elmúlt években túl nagy volt a hangsúly a környezetvédelemre, a természetre és a fenntarthatóságra, miközben alig vizsgálták az agrártermelés és állattenyésztés (lehetőségeit és korlátait).
A klímabiztos, Frans Timmermans nemrég keményen bírálta politikai ellenfeleit az agrárbizottságban. Azzal vádolta őket, hogy a megszakadó ukrán gabonaexportot nem érdemi érvként használják fel arra, hogy riogatással félrevezessék az európai közvéleményt a világ más részein fenyegető éhínségről vagy élelmiszerhiányról, hogy ezzel előmozdítsák az uniós mezőgazdaság további terjeszkedését.