Jelenleg nagy kérdések: ragaszkodunk-e a Zöld Megállapodáshoz, beleértve a mezőgazdasági átalakításokat, hogyan bánjunk a makacs Lengyelországgal és az egyedülálló lengyel mezőgazdasági biztosával, illetve mit kezdjünk a tíz reménybeli uniós jelölttel?
Sokat találgatnak erről mostanában, alig kilenc hónappal az európai választások előtt, és mintegy másfél évvel az új Bizottsági csapat összeállítása előtt. Von der Leyen szeretné újraválasztását, ám ehhez az elkövetkező másfél évben sértetlenül kell kijönnie a küzdelemből.
Különböző vélemények vannak, de szinte mindenki egyetért abban, hogy beszéde zárni fogja azt a ciklust, amit december 2019-ben kezdett, amikor kibontotta a Zöld Megállapodás filozófiáját.
Bár ezt a missziót akkori jobbkeze és első alelnöke, Frans Timmermans elméleti és jogi szempontból gyakorlatilag befejezettnek tekinti, a mezőgazdaság és a biodiverzitás számos kérdése még éppen hogy megoldatlan. Ez ráadásul politikai dinamit lett.
Ursula von der Leyen előtt áll a választás: ragaszkodik az ambiciózus Zöld Megállapodás céljaihoz, vagy számol a gyengítésekkel. Több érdekcsoport már felszólított arra, hogy tartsák fenn a glifozát használatának tilalmát. Emellett azt is kérik, hogy az uniós állatjóléti szabályok tervezett modernizálását ne halasszák el.
Ezzel szemben a befolyásos európai mezőgazdasági érdekképviselet, a Copa-Cosega már módosításokat sürget. „Egy olyan Európai Unióra van szükségünk, amely távolodik a dogmatizmustól, és újra beszélgetni kezd a vidéki közösségekkel.
Kritikus kérdések továbbra is az asztalon vannak, legyen szó növényvédelemről, új genomikai technikákról, állatjólétről, fenntartható élelmiszerrendszerekről vagy a természet helyreállításáról és ipari kibocsátásokról szóló tárgyalások lezárásáról. Ezek miatt az európai mezőgazdaság és erdészet nem maradhat ki a State of the Union beszédből!” – áll a Copa-Cosega állásfoglalásában.
Emellett a jelenlegi Bizottságnak mindenképpen szólnia kell a létfontosságú (korábban már megígért!) uniós eljárás-, hatáskör- és feladatkör-átalakításokról. Ez halaszthatatlan a jelenlegi 27 tagállammal is; nem beszélve arról, ha öt vagy tíz új belépő csatlakozik majd.
Egy közelmúltbeli EU-elnöki, Charles Michel megjegyzésből az olvasható ki, hogy egyes államfők és kormányfők szerint az EU-nak 2030-ra készen kell állnia erre. Ez azt jelenti, hogy az új bizottság (2024-2029) csak elő kell készítse a folyamatokat, és a végső döntést csak az ezt követő időszakban kell meghozni.