A támogatók a gyermekpornográfia terjedésének visszaszorítására hívják fel a figyelmet, míg az ellenzők arra figyelmeztetnek, hogy ez csúszós lejtőhöz vezet a Nagy Testvér, a tömeges megfigyelés és az alapvető jogok sérelme irányába.
A javaslat lényege, hogy a szolgáltatók és platformok (mint például Twitter, Facebook, Telegram) az üzenetküldő- és e-mail szolgáltatásaik használóinak üzeneteit a továbbítás előtt tartalmi ellenőrzés alá vonják. Az EU-s magatartási szabályokat megsértő eseteket a szolgáltatóknak az Europolnak kellene jelenteniük, amely azt továbbítja a rendőrségnek és az igazságszolgáltatásnak.
Mivel olyan szolgáltatások, mint a WhatsApp és a Signal végponttól végpontig tartó titkosítást alkalmaznak, a nyomozás technikailag a felhasználók telefonjára vagy számítógépére tevődik át: az úgynevezett „ügyféloldali szkennelésre” (client-side scanning, csa). Ez az elv most a feszült európai vita tétje: az EU maga nem töri át a titoktartást vagy titkosítást, hanem ezt a szolgáltatókkal végezteti el, a küldés előtt.
A jelenlegi uniós elnökséget betöltő Dánia júliusban állt elő egy kompromisszumos ajánlattal, amely kimondja, hogy a titkosítás nem gyengíthető vagy kerülhető meg, és csak „tanúsított” (vagyis engedélyezett) észlelési technológiák alkalmazhatók. A kritikusok ezt nyelvi csűrésnek tartják: ha a szkennelés a titkosítás előtt történik meg, az tulajdonképpen egy hátsó ajtó. Ez a feszültség részben meghatározza a közelgő szavazás eredményét.
Számos EU-tagállam támogatja a dán javaslatot, de továbbra is van egy ellenzőkből és bizonytalanokból álló blokád. Hollandia a múlt héten kifejezetten ellenezte az „észlelési parancsokat” és óva intett az ártatlan polgárok megelőző megfigyelésétől. Olyan országok is kritikusként vagy ellenzőként szerepelnek a még tartó diplomáciai huzavonában, mint Lengyelország, Ausztria és Belgium.
Németország döntő jelentőségűnek számít: ha Berlin megadná a hozzájárulását, a blokkoló kisebbség valószínűleg megszűnne, és az terv megvalósulhatna — nemcsak Németország politikai súlya miatt, hanem az EU lakosságában betöltött arányának köszönhetően is. De Németország egyelőre még nem járult hozzá.
A hírek szerint az EU-ban a súlyos bűncselekmények elítélésének esetén körülbelül a felében használnak elektronikus bizonyítékokat. Több mint 500 kriptográfus és biztonsági szakértő figyelmeztet, hogy a nagymértékű ügyféloldali szkennelés technikailag nem biztonságos, és irreális elvárásokhoz vezet.
A titkosító szolgáltatók hasonlóképp aggályokat fogalmaztak meg; némelyik szolgáltató inkább távozna az uniós piacról, mint hogy szigorúbb biztonsági követelményeket fogadjon el. Ez az egyik ok, amellyel Németország eddig érvelt.
Eközben a javaslat ütközik a Brüsszel és a nagy technológiai cégek közötti tágabb hatalmi harccal is. Az amerikai technológiai vállalatok már régóta bírálják az uniós szigorú vonalat (DMA/DSA), amely korlátozza a piaci erőt és az adatfelhasználást, és a károkra hívják fel a figyelmet az innovációban és a szolgáltatásnyújtásban. Az európai felügyeleti szervek azonban kitartanak álláspontjuk mellett, és hangsúlyozzák a hatékony végrehajtás szükségességét.