Ugyanakkor Piet Adema holland mezőgazdasági miniszter és számos más uniós kollégája még hétfőn, Brüsszelben is fenntartásokkal kezelte a kérdést. Sokféle új kötelezettségtől tartanak.
Havi EU-Mezőgazdasági Tanácsukon sok miniszter világosan kifejezte, hogy országaik talajának állapota túl változatos egyetlen módszertan kidolgozásához. Példaként említették a tengerparti országok agyagos talajait vagy az európai tengerentúli területek polinéziai és karibi sziklás szigeteit.
Ezzel szemben más területgazdálkodók és tájvédelmi szervezetek kötött megállapodásokat sürgetnek, beleértve a talajszennyezők elleni büntetéseket is.
Adema a parlamenti frakciók megjegyzéseire reagálva korábban kijelentette: „Meg kell felelnünk a talaj igényeinek. Ez azt jelenti, hogy a talajt kell jól táplálni és gondozni, nem pedig a növényt.”
A tanácskozás után azt mondta, nem készíti elő ezzel a több biológiai mezőgazdaságot és kevesebb vegyszert a mező- és kertgazdaságban. „Nem ismerek olyan gazdát, aki ne figyelne az egészséges talajra, különösen az egészséges terméssel együtt.”
Adema hangsúlyozta a tiszta és egészséges talaj fontosságát. „Ez több termést eredményez, kevesebb trágyára vagy vegyszerre van szükség, és kevesebb talajszennyezéshez, valamint kevesebb vegyszerkimosódáshoz vezet.”
Brüsszel egy irányelv enyhébb változatával először kötelező féléves talajvizsgálatokat kíván bevezetni, amely egy talajnyilvántartási és tiszta talajigazolási rendszerben csúcsosodna ki. Ezt aztán európai támogatásokkal kombinálnák a földtulajdonosok és a mezőgazdasági felhasználók számára. Ez a tiszta talaj filozófiája része az már 2020-ban bemutatott Zöld Megállapodásnak és a termelőtől az asztalig kezdeményezésnek.
Virginius Sinkevicius környezetvédelmi biztos rámutatott, hogy a jelenlegi talajállapot romlása jelentős károkat és gazdasági veszteségeket okoz, főként a mezőgazdaságban. Elmondta, hogy az EU műholdas technikákat kíván használni a talaj állapotának figyelésére.
Állítása szerint az EU-ban már több mint 3 millió ismert szennyezett hely van, miközben az elmúlt években nem minden tagállam végzett intenzív méréseket vagy vezetett egyéb nyilvántartásokat.