A miniszterek ezzel jelentősen eltérnek az Európai Bizottság javaslatától és az Európai Parlamentétől, amely éppen szigorítani kíván.
Például a miniszterek úgy vélik, hogy a tisztítóberendezés építésére vonatkozó kötelezettség ne vonatkozzon kis falvakra és 1250 fő alatti lakosságú régiókra. Virginius Sinkevičius környezetvédelmi biztos azonban több terület kötelező tisztítását szorgalmazza.
Ezzel szemben a miniszterek szerint nemcsak a tisztább víz természeti és környezetvédelmi előnyeit kell figyelembe venni, hanem az egészségügyi szempontokat is. Ezért bekerült az előírásba, hogy az EU-tagállamoknak ellenőrizniük kell a szennyvízben a kórokozók, fertőző baktériumok és veszélyes vegyi anyagok jelenlétét. Emiatt más biztosoknak is beleszólásuk lesz a témába.
Továbbá a miniszterek azt javasolják, hogy a legutóbb csatlakozott EU-tagállamok 8-12 év haladékot kapjanak, mivel az elmúlt években jelentős beruházásokat kellett megvalósítaniuk az EU-irányelv végrehajtása érdekében.
Húsz éven belül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az úgynevezett tercier tisztítást (a nitrogén és foszfor eltávolítását) alkalmazzák a nagy, 150 000 főt szolgáló létesítmények esetében. Kivételt terveznek akkor, ha a megtisztított szennyvizet mezőgazdasági öntözésre használják fel, feltéve hogy nincs környezetre vagy egészségre gyakorolt kockázat.
„A víz egy értékes és egyre szűkösebb erőforrás. A városi szennyvizet a rendelkezésre álló technológiákkal sikeresen lehet kezelni” – mondta Virginius Sinkevičius környezetvédelmi biztos. Szerinte ez számos lehetőséget nyit azok előtt a gazdák előtt, akik a visszanyert vizet biztonságosan használhatják öntözésre.
Az EU közlése szerint évente több mint 40 000 millió köbméter szennyvizet tisztítanak meg, ám ennek csak 2,4%-át kezelik olyan módon, hogy azt mezőgazdaságban is fel lehessen használni. Ez az egyik oka annak, hogy Brüsszel szigorítani kívánja a kritériumokat.