Egy új ír-holland tudományos tanulmány kiemeli, hogy elsősorban a szövetkezeteknek van „magas piaci részesedésük”, amely meghaladja az 50%-ot a skandináv országokban, valamint Írországban, Hollandia, Franciaország és Ausztria területén is. Ezek a nagy tejtermelő gazdaságok képesek kezelni az európai és nemzetközi tejpiacok ármozgásait.
Különösen a kisvállalkozások várhatóan nehéz helyzetbe kerülnek az elkövetkező években, állapítja meg a tanulmány, amelyet az ír mezőgazdasági intézet, a Teagasc, valamint dr. ir. Roel Jongeneel a Wageningeni Egyetemről készített.
A tanulmány az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága számára készült, és nemcsak a tejtermelés alakulását elemzi az elmúlt években, hanem ajánlásokat is megfogalmaz a következő időszakra. Megállapítja többek között, hogy az EU-tagállamok tejtermelő gazdaságainak száma nőtt az új tagállamok csatlakozása miatt, és a teljes termelés emelkedett a tejkvótarendszer megszüntetésével.
Az európai tejágazat azonban az elmúlt húsz évben számos „strukturális” változáson ment keresztül, többek között: jelentős csökkenés a tejtermelő gazdaságok számában; az átlagos gazdaságméret általános növekedése; valamint a tehenek számának tartós csökkenése. Több EU-tagországban a tejágazat fejlődése jelentősen elmarad a többihez képest, derül ki az új adatokból.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a környezetvédelmi politika – mind az uniós, mind a tagállami szinten – „egyre nagyobb hatással van” a tejágazatra. „Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése és a vízminőség javítása egyre nagyobb szerepet játszik az EU tejágazatában, és egyes tagállamokban már ugyanolyan fontos, ha nem fontosabb, mint a közös agrárpolitika (KAP). Az ilyen jellegű kötelezettségek zavaróak lehetnek a gazdák számára, elidegeníthetik és elriaszthatják őket” – állapítják meg a szerzők.
A jövőre tekintve kiemelik, hogy a tejtermelőknek továbbra is szükségük lesz pénzügyi támogatásra a közös uniós agrárpolitika (KAP) keretében, és az EU-nak olyan „eszközöket és ösztönzőket” (értsd: pénzügyi támogatásokat) kell bevezetnie, amelyek segítik a trágyatöbblet csökkentését és az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklését. Felmerült még egyfajta CO2-adó bevezetése és egy nitrogénjogok elszámolási rendszere is, hasonlóan a jelenlegi kibocsátási jogok kereskedelméhez a nagyipari cégek esetében.
Az EU közigazgatási és politikai köreiben már folynak az első előzetes konzultációk és tervezetek készülnek az új közös agrárpolitika kialakítására 2025-2030 közötti időszakra. A júniusi európai parlamenti választások után az új parlamentnek más koalíciós megállapodásokat kell kötnie, amelyeket 2025-től az új Európai Bizottságnak kell végrehajtania.