Az Európai Bizottság eredetileg szinte az összes állattenyésztést a szabályozás alá szerette volna vonni, míg az Európai Parlament Mezőgazdasági Bizottsága teljesen ki akarta hagyni az állattartást. A most elért háromoldalú megállapodásban a tárgyalók jelentősen megemelték az állattenyésztésre vonatkozó küszöbértékeket.
A szabályok a mezőgazdasági vállalkozásokra vonatkoznak majd, amelyeknél legalább 350 nagyállategység sertés esetén, 280 szárnyas (300 tojótyúk) vagy 380 vegyes gazdaságban áll rendelkezésre. Kiterjedt gazdaságokat és a háztartási célú kisállattartást jelenleg nem érintik.
Az új szabályokat fokozatosan vezetik be, csak 2030-tól lépnek teljes hatályba. 2026-ig az (új) Európai Bizottságnak értékelnie kell, hogyan lehet a legjobban kezelni az állattenyésztésből és a mezőgazdasági termelésből származó levegő- és talajvízszennyezést, különös tekintettel a szarvasmarha-tenyésztésre.
Az új szabályok szerint a szennyező vállalkozásoknak nyilvános nyilvántartásban kell vezetniük, milyen nyersanyagokat dolgoznak fel és mennyi hulladékot illetve szennyezést bocsátanak ki a környezetbe tevékenységük során. Ezzel szemben a környéken élők kártérítési igényeket nyújthatnak be. Minden uniós országnak saját jogszabályában kell ezt szabályoznia. Emellett a bírságokat sok tagállamban jelentősen meg kell emelni.
A brüsszeli politikusok az elmúlt években többször is megpróbálták kezelni a mezőgazdasági eredetű szennyezést. A Green Deal környezetvédelmi és klímatörvényei, valamint az új mezőgazdasági politika ezen jelentős előrelépést tettek, ám az utóbbi időben ez a zöldebb irányvonal nyomás alá került.
A mezőgazdasági ágazat az EU-ban a harmadik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó, de a többi iparág gyorsabb tisztulásával a legnagyobb szennyezővé válhat.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint az állattenyésztésből származó kibocsátás 2005 és 2021 között mindössze 3 százalékkal csökkent. Ez összehasonlítható a közlekedési szektor 7,6 százalékos és a lakóépületek kibocsátásának 31 százalékos csökkenésével.