Az EU tagállamainak agrárminiszterei a németországi Koblenzben vitatják meg az európai közös agrárpolitika jövőjét. Vasárnaptól mind a zöld megállapodás (European Green Deal) támogatóinak, mind ellenzőinek tiltakozásaira számítani lehet. Több fenntarthatóságot vagy kevesebb megszorítást követelnek.
Az agrárminiszterek vasárnap és hétfőn Koblenzben tartanak tanácskozást; az Európai Parlament agrárbizottsága szerdán folytatja a nyári szünet után az egyeztetéseket a többéves pénzügyi keretről, a közös agrárpolitikáról és a Zöld Megállapodásról. A nézeteltérések és érdekellentétek miatt ezek akár rendkívül heves tárgyalások is lehetnek, nemcsak a politikai frakciók között, hanem az Európai Bizottsággal, a minisztertanácsokkal, sőt az államfőkkel és kormányfőkkel is.
Ahol néhány évvel ezelőtt még inkább megszokott volt, hogy az EU agrárbiztosa, az Európai Agrárbizottság és az agrárminiszterek állapították meg a politikát és a költségvetéseket, Brüsszelben ma már egészen más a helyzet.
Évekig sok EU-ország kérte, hogy csökkentsék az uniós mezőgazdasági kiadásokat, amit hosszú ideig jelentős agrárországok akadályoztak meg. Az egész EU-költségvetés közel egyharmadát a mezőgazdaságra fordítják. Most azonban, hogy a koronavírus-járvány utáni helyreállítási alap több százmilliárd eurót igényel, senki sem ússza meg a megszorításokat, még az AGRI sem. Ez pedig jelentheti azt, hogy a közös agrárpolitikából származó támogatásokat teljesen más módon osztják szét.
Az Európai Unió ugyan világvezető szeretne lenni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a természet, valamint a környezet védelmében, de még küzd azzal, hogy ezt a víziót hogyan egyeztesse össze a saját hatalmas mezőgazdasági támogatási rendszerével. Az unió a 336 milliárd eurós Közös Agrárpolitika (KAP) reformján is dolgozik, melyet a Bizottság kulcsfontosságúnak tart a „zöld” célkitűzések eléréséhez.
Ráadásul a következő fél évben világossá kell válnia, hogy valóban a Környezetvédelmi Bizottság ENVI fogja-e kapni a legnagyobb beleszólást a Zöld Megállapodás költségvetéseibe, és ezáltal az AGRI költségvetés legfontosabb részébe is.
Még mielőtt az Európai Unió elfogadta volna a Zöld Megállapodás törvényhozását, a javaslat már most szembesül egyes EU-országok és agrár-lobbi csoportok kifogásaival és aggályaival. Hat kelet-európai ország ebben a hónapban azzal a kéréssel fordult, hogy a zöld célokat „tanácsadó jellegűvé” tegyék, ne pedig „kötelező érvényűvé”.
Brüsszel nem várhatja el a gazdáktól, hogy „egy olyan stratégiát támogassanak, amely aláássa saját ágazataik életképességét” – figyelmeztetett májusban Pekka Pesonen, az európai agrár lobbi, a Copa & Cogeca vezetője. Janusz Wojciechowski, az EU agrárbiztosa korábban azt mondta, hogy Brüsszel terveit „felül lehet vizsgálni”, ha azok veszélyeztetik a versenyképességet vagy az élelmezésbiztonságot.
A kritikusok már most azon töprengenek, vajon a mezőgazdasági politika reformja és a Zöld Megállapodás valóban összehangolhatók-e, vagy az egyik át fogja-e hatalmasodni a másikat. A vita arról, mennyire kell a gazdákat környezetvédelmi intézkedésekre ösztönözni – és mennyi pénzre van ehhez szükségük – a következő félévben is meghatározó lesz sok európai parlamenti politikus napirendjén.