Az új szabályok célja a talajminőség jobb nyomon követése és regisztrációja a tagállamokban. Az EU-országoknak fel kell térképezniük a szennyeződés kockázatait, áttekintést kell készíteniük a szennyezett helyszínekről, valamint nemzeti talajegészségügyi politikát kell kidolgozniuk.
Különösen figyelemre méltó, hogy ezen rendelet bevezetése hosszú átmeneti időszakkal jár. Csak 2050-ig kell az EU-országoknak teljes körű nyilvántartást készíteniük a szennyezett talajokról. Ez azt jelenti, hogy számos esetleges megtisztítási intézkedés még éveket várathat magára.
Nagy eltérés mutatkozik az EU-tagállamok között a meglévő szabályozások és erőfeszítések tekintetében. Olyan országok, mint Németország, Belgium és Hollandia már kiterjedt talajtisztítási rendszerekkel rendelkeznek. Ezzel szemben sok kelet- és dél-európai ország szinte semmilyen szabályozással vagy eljárással nem rendelkezik, áll az Európai Parlament közleményében.
A tárgyalások során különösen az agrárkörökből érkezett heves ellenállás. Gazdaszervezetek és vidéki lakosok több országból a túlzott szabályozásra és a többletköltségekre figyelmeztettek. Ugyanakkor sok környezetvédelmi miniszter egyértelműen támogatta a szigorúbb intézkedéseket, amelyek végül nem kerültek bevezetésre.
A kritika oda vezetett, hogy a rendelet végleges szövegéből szinte minden vitatott elemet kihagytak. Kötelező célok helyett csak általános ajánlások szerepelnek. Ennek következtében nincs közvetlen kötelezettség a talajok helyreállítására vagy védelmére.
Különösen aggodalomra ad okot, hogy a mezőgazdasági és erdészeti területek nem tartoznak a jogszabály hatálya alá. Bár az érintett felek a megállapodást előrelépésként mutatják be, nyilvánvaló, hogy a most megkötött kompromisszum számos kérdést hagy nyitva. Várható, hogy a következő években új javaslatok érkeznek majd a tiszta talaj rendelet további szigorítására vagy bővítésére.