A számvevők négy uniós országban vizsgálták a kohéziós alap és az agrártámogatások kifizetéseit, amelyek együttesen az EU legnagyobb kiadásait képviselik. A kutatók szerint alig áll rendelkezésre nyilvános információ az EU-költségvetés kezelésében jelentkező érdekütközések mértékéről.
Nem tisztázott az ilyen konfliktusok súlyossága és kiterjedése sem. Nem minden szabálytalanságot jelentenek Brüsszelnek, vagy azok nemzetközi szinten kerülnek feltárásra és kijavításra, mielőtt az Európai Bizottság pénzt kérne.
A jelenlegi uniós szabályok szerint mindenkinek, aki EU-támogatásokkal foglalkozik (az uniós és a nemzeti szinten egyaránt), kötelező elkerülni az érdekellentéteket. Ha érdekütközés gyanúja vagy megállapítása történik, az érintett hatóságnak biztosítania kell, hogy a személy lemondjon az érintett feladatokról.
Az Európai Számvevőszék megállapítja, hogy sok uniós országban az úgynevezett önbevallás aláírása a leggyakrabban alkalmazott módszer az érdekellentétek elkerülésére. Korábban már kiderült, hogy több uniós ország csak akkor lép fel, amikor a visszaélés már megtörtént.
A kutatók továbbá megállapították, hogy a négy vizsgált országban (Németország, Magyarország, Málta és Románia) az érintett miniszterek számára nem volt kötelező az önbevallás azokban az esetekben, amikor EU-programokról és uniós támogatások elosztásáról döntöttek.
A számvevők úgy vélik, az uniós országok nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy kiszűrjék az érdekellentéteket saját közbeszerzéseikben, ugyanakkor nem fordítanak megfelelő figyelmet a saját folyamataik és eljárásaik gyenge pontjaira.