A holland fogyasztó jelentősen többet fizet a húsárukért, mint más uniós országokban. Hollandia az EU húsárainak élmezőnyébe tartozik.
Egy 2019-es statisztikai hivatal által végzett kutatás szerint jelentős árkülönbségek vannak az Európai Unión belül. Amikor az ár szinteket az uniós átlaghoz viszonyítják, kiderül, hogy 2019-ben a hús ára volt a legmagasabb Ausztriában (árindex 145) és Luxemburgban (141), őket követi Franciaország (131), Hollandia (127), Belgium (125) és Finnország (124).
Az alacsonyabb húsárakat 2019-ben viszont Lengyelország és Románia (mindkettő 63-as árindexszel), majd Bulgária (66) és Litvánia (71) mutatta. Romániában volt a legalacsonyabb húsár az Európai Unióban (37,3%-kal az uniós átlag alatt), Lengyelországban (36,7%-kal az EU átlag alatt), Bulgáriában (33,8%-kal az EU átlag alatt) és Litvániában (29,9%-kal az EU átlag alatt).
Ezek a statisztikák olyan hús kategóriákra vonatkoznak, mint a marha- és borjúhús, sertéshús, bárányhús, juhhús és kecskehús, szárnyasok, egyéb húsok és ehető hulladék, különlegességek és egyéb hús előkészítmények, az Eurostat szerint.
Az uniós kutatásban szerepeltek a húsárak három, az EU-n kívüli országból is: Svájc, Izland és Norvégia. Ezek az országok az Európai Gazdasági Térség tagjai, de nem tartoznak az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-politika alá. Svájcban a hús ára majdnem másfélszerese a világátlagnak. Egy korábbi, a Caterwings – egy már megszűnt online catering piactér – kutatásából kiderült, hogy világszerte itt a legdrágább a hús.
Az Eurostat adatai szerint az uniós átlaghoz képest a svájciak 2,3-szor annyit fizetnek a húsért (többet, mint a dupláját). Egy véletlenszerű mintavétel szerint egy kilogramm hagyományos húsipari sonka Svájcban átlagosan 23 frankba (21 euró) került, míg egy kilogramm bio sonka 51 frankba (47 euró), ami több mint kétszeres ár.
A svájci állatjóléti törvényt a világ legszigorúbbjaként tartják számon. Azonban a magas húsárak nem ebből fakadnak; vagyis nem igaz, hogy az állatbarátabb állattenyésztés növeli a termelési költségeket, és végül a gazdálkodók és az állatok profitálnának ebből.
Ez nem így van, mondja Mathias Binswanger, az Olteni Alkalmazott Tudományok és Művészetek Egyetemének közgazdaságtan professzora. „A magasabb ár elsősorban a kiskereskedők javára válik, nem a gazdákéra.” A nagykereskedők és kiskereskedők magas haszonkulcsa még tovább nő, ha az állatok barátságos tartásban előállított húsról van szó, amint azt a svájci állatjóléti szervezet, az STS egy korábbi piaci elemzése is megállapította, amiről a Deutsche Welle nemrégiben beszámolt.
