Az, hogy az uniós országok 2020-ban teljesítették a kibocsátáscsökkentési normát, nem az országok intézkedéseinek volt köszönhető, hanem részben a gazdaság leállásának és az energiafelhasználás csökkenésének a koronavírus járvány miatt.
A Számvevőszék szerint három ország, köztük Hollandia és Németország, a kötelező csökkentéseket csak úgy érte el, hogy más országoktól vásároltak megtakarításokat. Ezen túlmenően hat tagállam nem érte el a megújuló energia vonatkozó céljait, és ezt is más államoktól vett vásárlásokkal kompenzálták.
A Számvevőszék egy új vizsgálatban azt állítja, hogy az EU-nak nemcsak a nemzeti ipar és mezőgazdaság kibocsátását kellene figyelembe vennie, hanem az nemzetközi légi- és hajóközlekedés, valamint a kereskedelmi tevékenységek következtében keletkező üvegházhatású gázokat is.
Az új ipari kibocsátásra vonatkozó szabályozással (RIE) már megtették az első lépéseket, mivel most már a nagyobb állattenyésztési részek is bekerülnek alá. De az alkalmazás részben továbbra is az országokra van bízva.
Ez a vita az elkövetkező években szerepet fog játszani az új uniós törvényeknél is, amelyek a mezőgazdaságban a növényvédő szerek használatát korlátozzák, illetve a természet helyreállítására irányulnak (ha az megvalósul).
Több információra van szükségünk az uniós országok kibocsátási eredményeiről ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az EU-s politika eredményességéről – mondta Joëlle Elvinger, a luxemburgi ERK-tag, aki a vizsgálatot vezette. Hivatkozott továbbá „vakfoltokra” is, többek között arra, hogy egyes célkitűzések nem kötelezőek, hanem inkább iránymutató jellegűek.