Az elmúlt húsz évben a világszintű marhahús-termelés kissé csökkent, a sertéshús-termelés jelentősen visszaesett, míg a baromfihús fogyasztása több mint megduplázódott. Három ausztrál egyetem kutatása rámutat arra is, hogy a gazdag nyugati országokban a húsfogyasztás elérhette a maximumát, miközben a fejlődő gazdaságokban még növekszik.
2000 és 2019 között nagy változások történtek a húsfogyasztásban világszerte. A kutatás szerint a marhahúsfogyasztás 3,9%-kal csökkent 22,8%-ról 18,9%-ra ebben az időszakban.
A sertéshúsfogyasztás fejenként Kínában enyhén nőtt, Vietnamban pedig jelentősen emelkedett. Összesen 19 országban nőtt a sertéshús fogyasztása fejenként, miközben 7 országban csökkent.
Jelenleg a baromfihús a legnépszerűbb húsfajta világszerte (10-ről 15%-ra nőtt a fogyasztása), ezt követi a sertéshús, a marhahús, majd a juh- és kecskehús. A vizsgált országok többségében (a 35-ből 26) jelentős növekedést tapasztaltak a húsfogyasztásban, a legnagyobb emelkedés Oroszországban, Vietnamban és Peruban volt. A tanulmányból kiderül, hogy tizenhárom országban fejenként a baromfihús fogyasztása több mint a duplájára nőtt.
A sertéshús részesedése az összes húsfogyasztásból az elmúlt húsz évben csökkent. Vietnamban és Kínában ugyanakkor korábban a sertéshús tette ki a fogyasztás kétharmadát, ami mára a felére csökkent. Bár az ausztrál kutatás nem nevezte meg az afrikai sertéspestist az okként, valószínűsíthető, hogy a csökkenő kínálat volt ennek oka.
Több országban úgy tűnik, hogy elérték bizonyos húsfajták fogyasztásának csúcspontját; három ország (Új-Zéland, Kanada és Svájc) esetében ez már meg is valósult. A baromfihús fogyasztása idővel a legtöbb országban emelkedett, míg a marhahús és a juh-/bárányhús fogyasztása sok helyen csökkent.
Hat országban általános csökkenés volt tapasztalható az összes húsfogyasztásban. A legfeltűnőbb visszaesés Új-Zélandon és Svájcban volt megfigyelhető. Azokon a helyeken, ahol csökkent a sertéshúsfogyasztás, a változás általában kicsi volt, kivéve Kanadát, ahol 2000-ben 22,6 kg/fej volt a fogyasztás, 2019-re pedig 16,3 kg/fejre csökkent.
Továbbá kiderült, hogy a húsfogyasztás növekedése elsősorban a fejlődő gazdaságokban figyelhető meg, de ez sem korlátlan. A gazdag országok fogyasztói máshogy viselkednek. Körülbelül 40 000 dolláros egy főre jutó GDP körül van egy fordulópont, amely után a gazdasági jólét növekedése már nem vezet magasabb húsfogyasztáshoz.
A kutatók ezt azzal támasztották alá, hogy megpróbálták összekapcsolni az egy főre jutó bruttó hazai terméket (GDP) a húsfogyasztás értékével. Találtak közvetlen összefüggést az emelkedő fogyasztás és a megnövekedett jólét között a fejlődő gazdaságokban, de semmilyen kapcsolatot a magas jövedelmű országokban.