Az élelmiszerárak növekedését olyan tényezők okozzák, mint az energiaköltségek, geopolitikai feszültségek, munkaerőhiány és az éghajlatváltozás miatt sikertelen termések – állít egy új német egyetemi tanulmány.
Ironikus módon az élelmiszertermelés önmagában is jelentős kiváltója az éghajlatváltozásnak. Az olyan intézkedések, mint a CO2-árazás és a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tétele azonban költségekkel járnak, amelyek mind a gyártókat, mind a fogyasztókat érintik. A kérdés tehát: ki fizeti ezeket a klímaszabályokat az élelmiszertermelés területén?
A Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) tanulmánya szerint a regionális értékláncok kulcsszerepet játszanak. Gazdag országokban, például az Egyesült Államokban a mezőgazdasági költségek az élelmiszer teljes árának kevesebb mint 20%-át teszik ki, míg olyan térségekben, mint az afrikai Déli Szahara, ez az arány 70%. Ez a különbség jól szemlélteti az élelmiszerláncok működését világszerte.
A feldolgozott termékek fogyasztásának nagy az ökológiai lábnyoma. A gazdag lakosság sokat költ luxuscikkekre és éttermi étkezésre, míg a szegényebb országokban az alapélelmiszerek a jövedelem nagyobb részét emésztik fel. Emiatt a klímapolitikák jelentős hatást gyakorolnak az alacsony jövedelmű országok fogyasztóira. A termelők ezeken a területeken az áremelkedéseket egy az egyben áthárítják, ez pedig veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot.
A PIK-tanulmány két forgatókönyvet szimulált: egyet, ahol szigorúan alkalmazzák a klímapolitikákat, és egyet, ahol minden a régi marad. Gazdag országokban a fogyasztói árak 2050-re 1,25-szörösére emelkednek, míg a termelői árak 2,73-szorosára. Szegényebb országokban a hatások súlyosabbak: a fogyasztói árak 2,45-szörösére, a termelői árak pedig 3,3-szorosára nőttek.
Ambíciózus klímapolitika nélkül a világ népessége még magasabb élelmiszerárakkal nézhet szembe az extrém időjárási körülmények és a megszakadt ellátási láncok miatt. A fenntartható mezőgazdaságba és a tisztességes CO2-árazásba történő beruházások segíthetnek ezeknek a kihívásoknak a leküzdésében. Pénzügyi támogatásra van szükség a sérülékeny népességcsoportok és régiók számára ahhoz, hogy a átmenet igazságos legyen és a biztonság garantált maradjon – foglalja össze a német tanulmány.