Nagy regionális különbségek voltak a német tartományok között. Míg Saarlandban átlagosan 99 eurós bérleti díjat becsültek, addig a Hollandia szomszédságában lévő mezőgazdasági területeken jelentősen magasabb volt a bérleti és földbérleti díj. Észak-Rajna-Vesztfáliában például átlagosan 560 euró volt a díj. Alsó-Szászországban (548 euró), Schleswig-Holsteinben (479 euró) és Bajorországban (415 euró) is jelentősen a nemzeti átlag felett alakultak az árak.
A Németországban található összesen 16,6 millió hektár mezőgazdasági földterület mintegy 60 százaléka bérlemény; 38 százalék a gazdálkodók tulajdona. A bérletként kezelt területek többségét szántóföld teszi ki (69 százalék), ezt követi az állandó gyepterület (27 százalék), és a többi bérbe vett terület (4 százalék). Utóbbiak közé tartoznak a szőlőskertek, gyümölcsösök, valamint a faiskolák és üvegházak.
Jelentős különbségek vannak az agrárvállalkozások jogi formái között is. Tavaly Németországban körülbelül 85 százalék volt egyéni vállalkozás, amelyeknek több mint a fele részmunkaidős. Kisebbséget (12 százalék) alkottak az egységek és vállalkozások, valamint jogi személyek, beleértve a részvénytársaságokat és a GmbH-kat. Ezeket az együttműködéseket átlagosan 176 hektár területen működtetik, ami jóval nagyobb, mint az egyéni vállalkozások 46 hektáros átlaga.
A piaci pozíciójuk is erős a kisebb cégekhez képest: a nagyobb vállalkozási formák együtt mintegy 39 százalékát kezelik a német mezőgazdasági földterületeknek.
Több oka van annak, hogy a bérleti díjak emelkednek: például a mezőgazdasági földek általános szűkössége, a technológiai fejlődés és a vállalatok centralizációja. Ez fokozza a versenyt. A állattenyésztő üzemek például több helyet igényelnek több állat elhelyezéséhez.
A WWF kritikával illeti ezt a helyzetet. „A föld spekuláció tárgya” – mondja Rolf Sommer, a WWF Németország mezőgazdaságért és földhasználatért felelős vezetője. A német mezőgazdaságnak szüksége van a sokszínűségre, ám a WWF szerint az európai mezőgazdasági politika rossz irányba halad. Az egész EU-ban a Közös Agrárpolitika (KAP) közvetlen támogatásainak 80 százaléka a gazdaságok mindössze 20 százalékához jut el.
A jövőben meg kell szüntetni a hektáralapú támogatásokat, és finanszírozást kell biztosítani a társadalmilag releváns szolgáltatásokra, mint a biodiverzitás megőrzése, a talajvíz és a klímavédelem, valamint az állatjólét.