Lagarde 2027. február 7-én lép vissza tisztségéből, nyolc hónappal azelőtt, hogy lejárt volna a mandátuma. A korábbi francia pénzügyminiszter 2019 óta vezeti az ECB-t. Távozása lehetővé teszi, hogy az új elnököt még azelőtt kinevezzék, hogy Franciaország áprilisban kijelölné Macron elnök utódját.
Le Pen
A jelenlegi francia elnök így még befolyással lehet az ECB-elnöki kinevezésre. Az európai kormányok aggályai között szerepel, hogy Marine Le Pen győzelme megnehezítené az utódlási tárgyalásokat. Macron maga nem indulhat újra a francia elnökválasztáson.
A német kancellár, Friedrich Merz bejelentette, hogy az európai kormányfők még az év vége előtt meg szeretnék nevezni az utódot. A kinevezés része lesz az EU-tagállamok közötti tárgyalásoknak, amelyekben mind a jelöltek gazdasági nézetei, mind a nemzeti érdekek szerepet játszanak.
Lagarde saját magyarázatot adott idő előtti távozására. Vissza akarja kapni szabadságát, hogy kifejthesse véleményét politikai és társadalmi kérdésekről. Az ECB elnökeként politikai semlegességet kell megőriznie. Lagarde kizárta, hogy ő maga jelölt legyen a francia elnökválasztáson.
Megvonások
Az a lehetőség, hogy Le Pen hatalomra kerül, Franciaország pénzügyi problémái miatt is fontos tényező. A magas államadósság és a növekvő kamatok tovább nyomást gyakorolnak az államháztartásra. Le Pen jelezte, hogy az ECB-nek segítenie kellene Franciaország pénzügyi problémáinak megoldásában.
Ebben megosztottság van. Közgazdászok figyelmeztetnek, hogy az ECB pénzügyi segítsége költségvetési fegyelem nélkül veszélyes precedenst teremtene. A központi bank csak akkor támogathatná Franciaországot, ha Párizs hajlandó rendbe hozni államháztartását (azaz jelentős megszorításokat végrehajtani). Így az új ECB-elnök esetleg egy jövőbeni francia kormány ellen is állhat.
Két jelölt
Lagarde utódjaként elsősorban két korábbi jegybankelnököt említenek: a holland Klaas Knotot és a spanyol Pablo Hernández de Cost. Knot 2011-től 2025-ig vezette a De Nederlandsche Bankot, de Cos 2018 és 2024 között a spanyol központi bankot. Mindketten jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek és átélték a korábbi európai pénzügyi válságokat.
Knot ismert az infláció elleni szigorú politikájáról, bár Lagarde ideje alatt pragmatikusabb lett. De Cos inkább a gazdasági növekedésre helyezi a hangsúlyt, de támogatott kamatemeléseket és bírálta saját kormányát a halasztott reformok miatt. Gazdasági nézeteik így közelebb állnak egymáshoz, mint azt hírnevük sugallná.
Más pozíciók
Végső soron a politikai megállapodások döntőek lehetnek. Az elnökségen kívül az ECB-ben felszabadul a főközgazdász Philip Lane és a tanácstag Isabel Schnabel pozíciója is. Franciaországnak és Németországnak érdekei fűződnek ezen posztok elosztásához. Az európai kormányfőknek így nemcsak új elnököt kell választaniuk, hanem tárgyalniuk kell az ECB jövőbeni vezetéséről is.
