A jogi konfliktus egy 150 millió eurós kölcsön körül forog, amelynek célja, hogy kezdőtőkét biztosítson egy nagyobb fegyver- és védelmi program számára. A Bizottság ezt az összeget egy sokkal nagyobb, több milliárdos beruházási terv első lépéseként tekinti. Az Európai Parlament szerint azonban ez egy olyan döntés, amely demokratikus vizsgálatot igényel.
A jogi eljárás elsősorban szimbolikus jelentőségű. A kérdés kevésbé az összeg pontos nagyságáról szól, inkább az európai intézmények közötti hatalmi egyensúlyról. A Parlament számára a demokratikus ellenőrzés áll a középpontban. A Bizottság számára a cselekvés gyorsasága az elsődleges, egy olyan időszakban, amely szerintük azonnali intézkedéseket követel meg.
A kritikák nem a védelmi kiadások növelésére irányulnak, hanem arra a módra, ahogyan a Bizottság végrehajtotta ezt a növelést. A képviselők úgy vélik, hogy az európai intézmények csak közösen hozhatnak ilyen döntéseket. A Bizottság beavatkozását a szerepük aláásásaként értékelik.
A Bizottság a sürgősségre hivatkozva védi fellépését. A biztosok hangsúlyozzák, hogy Európának gyorsan kell megerősítenie védelmi iparát az új gyártási kapacitás és innováció ösztönzése érdekében. A 150 millió eurós összegnek ugródeszkát kell jelentenie a további beruházásokhoz, amelyek a következő években több tízmilliárd euróra rúgnak majd.
A nagyobb európai védelmi kiadások iránti felhívás közvetlenül az Oroszországból érkező növekvő fenyegetésből fakad. Brüsszel arra figyelmeztet, hogy az orosz agresszió egyre inkább nyugatra tolódik. Annak érdekében, hogy erre megfelelő választ adhassanak, a Bizottság szükségesnek tartja egy saját fegyver- és védelmi ipar erőteljes és felgyorsított fejlesztését.
Ezen túlmenően Középükrének támogatása központi szerepet játszik. A Bizottság álláspontja szerint az Európai Uniónak hosszabb távon fel kell készülnie nagyobb felelősségvállalásra. Mivel az Egyesült Államok egyre kevésbé tűnik elkötelezettnek, az EU-nak magának kell biztosítania Kijev számára a további katonai támogatást.
A strasbourgi Parlament megosztott abban a kérdésben, hogy a forrásokat hogyan érdemes a legjobban felhasználni. Egyes frakciók a közös európai programok megerősítését szorgalmazzák, míg mások a nemzeti védelmi projektek mellett teszik le a voksukat. Ez a politikai megosztottság független a jogi nézeteltéréstől, de bonyolítja a döntéshozatalt.
Roberta Metsola elnök bejelentette, hogy a Parlament az európai bíróság elé viszi az ügyet. Ezzel a képviselők precedenst kívánnak teremteni: a védelmi költségvetésekről nem hozhatók döntések a beleegyezésük nélkül. A következő hónapokban kiderül, hogy az ítélőszék hogyan értékeli a hatáskörrel kapcsolatos kérdést.