Jelenleg ismert, hogy a PFAS és más „örök vegyszerek” visszaszorítása egyelőre csak az egyes uniós országok általi „több és jobb ellenőrzésre” korlátozódik, és egyelőre nem várható semmilyen (európai) PFAS-tilalom. A szennyezett (föld)területek megtisztításával és a szennyező vállalatok általi költséghozzájárulással kapcsolatban még nincsenek egyértelmű döntések.
Az európai vízminőség kezelése már régóta nyomás alatt áll. Az új szabályoknak tisztább ivó- és felszíni vizet kellene biztosítaniuk, de ezek gyakorlati és politikai kihívásokba ütköznek. Fontos eleme a szennyezés jobb mérése és ellenőrzése. Az uniós országoknak gyakrabban és rendszeresebben kell adatokat gyűjteniük és megosztaniuk. Ez átfogóbb képet kell, hogy adjon a probléma nagyságáról.
Különösen a nehezen lebomló anyagok játszanak központi szerepet. Ezek hosszú ideig megmaradnak a környezetben és felhalmozódnak élőlényekben. Ez megnehezíti eltávolításukat, emiatt tartós problémát jelentenek a vízminőség szempontjából.
Promotion
Tűzoltó hab
Roswall biztos asszony legutóbb Annet Bertram holland államtitkárral (CDA) együtt munkalátogatást tett a korábbi Soesterberg katonai repülőtér tűzoltó gyakorlóhelyén. Évtizedeken keresztül használtak ott tűzoltóegységek PFAS-t tartalmazó habokat és oltóanyagokat, amelyek jelenleg több mint 10 méter mélységben megtalálhatók a talajban.
Tisztítás
A helyszínen lévő „vegyszerhulladék” megtisztítása több tízmillió euróba fog kerülni, ráadásul a technológia még gyerekcipőben jár. A bezárt repülőtéren jelenleg lakóövezetet fejlesztenek, de az eljárás költségeinek a lakásárba való beépítése az ingatlanokat megfizethetetlenné tenné.
A vitában központi szerepet kap az a nézet is, miszerint a szigorúbb forráskorlátozások hatékonyabbak lehetnek. Így például felmerül egyes anyagok előállításának korlátozása vagy megszüntetése. A gyártási tilalom megakadályozná a szennyezést. Ez a megközelítés azonban nem része a jelenlegi európai politika alapjainak.
A szennyező fizet?
Bár a tisztább víz célja széles körben támogatott, a felelősségek és intézkedések bevezetésének módja tekintetében eltérőek a nézetek. Kérdés, hogy itt is „a szennyező fizet-e”, vagy a talajtisztítás költségeit a vegyipari és gyógyszeripari vállalatoknak kell-e állniuk.
Technikai adatokat érintő kérdések is felmerülnek. A mérési és jelentési módszerek közötti különbségek bizonytalanságot idéznek elő a szennyezés mértékét és az egyes ágazatok hozzájárulását illetően. Az üzleti szféra más adatokat használ, mint az uniós döntéshozók és politikusok Brüsszelben.
A szabályok felülvizsgálata része a vízszennyezés elleni szélesebb körű küzdelemnek. Ebben nem csak egyetlen anyagról van szó, hanem egy egész szennyezői köréről, amelyek együttesen gyakorolják a nyomást Európa vízminőségére. A mezőgazdasági vegyszerek használata is (még mindig) jelentős szerepet játszik.