A Bizottsági jelentés jóváhagyásához minősített többség szükséges: legalább tizenöt EU-ország, amelyek együtt az EU lakosságának 65 százalékát képviselik, kell hogy egyetértsen vele. A politikai matematika azonban bonyolultnak bizonyul, mert az asylkérelmezők újraelosztása és a pénzügyi hozzájárulások mértéke kapcsán erősen megoszlanak a vélemények.
Az új törvény többek között előírja, hogy a menedékkérelmeket már az EU-n kívüli uniós irodákon is be lehessen nyújtani, valamint hogy a menekültkérelmezők (kérelmük elbírálásának várakozási ideje alatt) ideiglenesen EU-n kívüli befogadóközpontokban helyezhetők el. Olaszország tavaly már megpróbálta ezt maga megvalósítani, azonban ez ellentétes az aktuális uniós szabályozással, és az EU bíróságai megsemmisítették.
A késlekedés az Európai Parlamentben is kritikát váltott ki. Birgit Sippel európai parlamenti képviselő, a migrációs paktum főtárgyalója azt szeretné, hogy a Bizottság számoljon el a elmulasztott határidő miatt. Sürgősségi ülést kezdeményezett a Polgári Jogi Bizottság keretében, hogy megvitassák a lehetséges halasztás következményeit.
Az EU-tagállamok között is növekszik a feszültség. Lengyelország és Magyarország ellenzi a kötelező szolidaritási rendszert, míg Belgium bejelentette, hogy nem fogad új menekültkérelmezőket, csak pénzügyi hozzájárulást nyújt.
A Bizottság jelentése meghatározza, mely EU-országok vannak migrációs nyomás alatt, és hány menekültet kell „máshová” áthelyezni. Az EU-elemzés az asylkérelmek számán, a megadott státuszokon és az elérhető befogadóképességen alapul.
A tagállamok választhatnak, hogyan járulnak hozzá: áthelyezik a menekülteket a túlterhelt országokból, 20 000 eurót fizetnek meg nem áthelyezett személyenként, vagy részt vesznek az operatív támogatásban, például befogadóközpontok vagy adminisztratív feldolgozás finanszírozásában. Ez az elv a 2024-ben elfogadott migrációs és menekültügyi paktumban szerepel.
Eközben az Európai Bizottság bemutatott egy új listát hét úgynevezett „biztonságos országról”: Koszovó, Banglades, Kolumbia, Egyiptom, India, Marokkó és Tunézia. Ennek következtében ezekből az országokból érkező menedékkérőket gyorsabban elutasíthatják, és visszaküldhetik őket ezekbe az országokba.
Emberi jogi szervezetek hevesen bírálják ezt a listát. Az olyan csoportok, mint az EuroMed Rights szerint országok, mint Tunézia, Egyiptom és Marokkó semmiképpen sem tekinthetők biztonságosnak súlyos emberi jogi visszaélések miatt. A Bizottság azonban kitart amellett, hogy a lista nem korlátozza a menekültek jogait, és szükséges egy európai szinten harmonizált rendszer kialakításához.