Mivel a hónap elején az egészségügyi miniszterek hónapokig tartó hivatalos előkészítést és egyeztetéseket követően elfogadták Didier Reynders uniós biztos javaslatát, a végleges jóváhagyás várhatóan jövő év elején lesz, és alkalmazása 2025-től indulhat.
Hollandia is hozzájárult, mivel a lemondó miniszter, Ernst Kuipers szerint a holland feltételek bőven beépültek a végleges javaslatba. Így azok az uniós országok, amelyek már rendelkeznek (elektronikus) betegadat-cserével, folytathatják azt.
Az EU-tagállamoknak lehetőségük lesz arra is, hogy polgáraik szabad választását biztosítsák arról, engedik-e orvosi adataik cseréjét az unióban (opt-out). Tudományos DNS-kutatás céljából pedig még opt-in rendszert is bevezethetnek, így ezek az adatok nem lesznek alapból megosztva.
A holland bevezetés gyors rendezése érdekében a HDAB-NL program már ebben a hónapban elindult. Ez a program a technikai funkciókat fejleszti az új európai rendszerhez. Emellett a Személyes Adatvédelmi Hatóság is részt vesz a magánszféra védelmének ellenőrzésében.
Több uniós ország betegjogi szervezetei és politikusai aggályaikat fogalmazták meg az adatvédelemre vonatkozóan. A holland Európai Parlamenti képviselő, Bert-Jan Ruissen (SGP) úgy értékelte a javaslatot, hogy az „az európai egészségügyi unió előfutára. Az uniós szintű betegadat-gyűjtéssel az egységes egészségbiztosítási rendszer felé haladunk. Amiben Brüsszel fogja meghatározni, milyen kezeléseket térítenek majd a jövőben”.
Anja Haga EP-képviselő nagy aggodalmát fejezte ki az uniós szinten kezelt orvosi adatok titkossága miatt: „Nem az a cél, hogy kereskedelmi vállalatok hozzáférjenek a betegadatokhoz anélkül, hogy a beteg erre kifejezett engedélyt adna.” Haga ezért azt szeretné, hogy az orvosi adatokat csak előzetes, kifejezett betegengedéllyel lehessen megosztani.
Haga szerint problémás, hogy nagy gyógyszercégek profitálhatnak egy ilyen rendszerből: „Adatszivárgás veszélye mindig fennáll, és ez nem arányos a betegek számára lehetséges haszonnal.” A ChristenUnie néhány évvel ezelőtt erősen kritikus volt az elektronikus betegnyilvántartás holland bevezetésével kapcsolatban, mivel hosszú ideig bizonytalan volt, hogy pontosan ki fér hozzá ezekhez az adatokhoz.