Az Európai Számvevőszék szerint a koronavírus-helyreállítási alap (RRF) kifizetéseinek ellenőrzési kritériumai túl általánosak és homályosak. Emiatt nem lehet eléggé megállapítani, hogy a kifizetett milliárdok valóban hozzájárulnak-e a kitűzött célokhoz. Az auditorok ezt lényeges kockázatnak nevezik az európai pénzek célszerű felhasználása szempontjából.
Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy a RRF elszámolási rendszerét 2028 után más uniós költségvetésekre is alkalmazza. Bírálók, köztük a holland európai parlamenti képviselő, Bert-Jan Ruissen szerint ez aláássa a pénzügyi ellenőrzést. Brüsszel így túl laza felügyeleti modellt szeretne általánossá tenni.
A Számvevőszék felfedezte, hogy sok RRF-cél túl homályos vagy nehezen mérhető. Az EU-tagállamok az auditorok szerint rendszeresen megbízhatatlan adatokat szolgáltattak az elért eredményekről. Egyes előre meghatározott mérföldkövek nem voltak kellően egyértelműek megfogalmazva, így a kifizetéseket nem mindig lehetett konkrét teljesítményekhez kötni.
A helyreállítási pénzek kifizetésekor nem veszik figyelembe a tényleges költségeket vagy a szabályok betartását. Az uniós országok a mérföldkövek és célkitűzések alapján kapják a pénzt, közvetlen összekapcsolás nélkül a projektráfordításokkal. A célok elmaradása esetén ritkák a szankciók.
Bár az uniós kiadások hibaaránya 5,6%-ról 3,6%-ra csökkent, még mindig meghaladja a 2%-os küszöbértéket. A Számvevőszék hangsúlyozza, hogy a csökkenés pozitív, de az Európai Bizottság továbbra sem teljesíti saját normáját a jóváhagyó véleményhez.
Az uniós számvevők emellett figyelmeztetnek, hogy a fennálló uniós kölcsönök összege 2027-re meghaladhatja a 900 milliárd eurót. A 2020-ban létrehozott helyreállítási csomag kamatfizetései már sokkal magasabbak a Bizottság által becsült 14,9 milliárd eurónál, és akár 30 milliárd fölé is emelkedhetnek.
A Számvevőszék és több európai parlamenti képviselő szerint ez a növekvő adósságterhelés veszélyezteti a jövőbeni költségvetések fenntarthatóságát. Ruissen a hitelek növekedését az Unió számára egy terhes tehersúlynak nevezi, amelynek költségeit a jövő nemzedékeire hárítják.
Ők úgy vélik, hogy az Európai Bizottságnak szigorúbb normákat kellene bevezetnie a pénzügyi elszámolásra. Az uniós adóforintoknak bizonyíthatóan hozzájárulniuk kell konkrét célokhoz, mint a versenyképesség vagy a klímavédelem, nem tűnhetnek el homályos ígéretek és önkéntes vállalások rendszerében.
Ezenkívül a Számvevőszék megállapította, hogy a kohéziós alapok rendelkezésre álló költségvetésének csak öt százalékát használták fel. Ezek az alapok uniós támogatások a lemaradó régiók segítésére, ám sok uniós ország nehezen költi el ezeket a pénzeket. A kritikusok szerint ez lehetőséget ad a megszorításokra és akár a költségvetés felére csökkentésére is.