Az Európai Parlament vezetésében hatalmi harc tört ki a parlament elnöki posztjáért. Jelenleg nem egyértelmű, hogy az aktuális elnök, az olasz szociáldemokrata David Sassoli visszautasítja-e a lemondást, vagy a német kereszténydemokrata frakcióvezető, Manfred Weber nem kívánja ideiglenesen követni őt.
Az Európai legfelsőbb tisztségek 2019-es megválasztásakor a nagy politikai frakciók megállapodtak, hogy az S&D szociáldemokraták az ötéves hivatali időszak első felében, az EVP kereszténydemokraták pedig a második felében adnak elnököt.
Ebben az esetben Sassoli az első felében töltené be a posztot, és mindenki számított rá, hogy Weber ideiglenesen váltja majd őt. Ez a váltás az idei ősszel (novemberben) valósulna meg.
Az európai EVP vezetőinek szerdai és csütörtöki berlini ülésén Weber bejelentette, hogy vezető szerepet kíván betölteni az európai kereszténydemokrata (párt)politikában. Ezért Weber – saját elmondása szerint – nem csak az európai parlamenti frakcióvezetői pozícióját akarja megtartani Strasbourgból, hanem az EVP átfogó pártvezetői tisztségét is meg kívánja szerezni. Ebben a szerepben az uniós szempontból szintén euróbarát lengyel Donald Tuskot szeretné követni, aki a jövő évben részt vesz a lengyel parlamenti választásokon.
Weber visszalépése versenyt nyit az EVP-frakción belül egy alternatív jelölt keresésére. Most a kereszténydemokratáknak más lehetőségeket kell fontolóra venniük, miközben már említik például a spanyol Esteban González Pons, a holland Esther de Lange vagy a máltai Roberta Metsola nevét. Sok európai parlamenti képviselő szívesen látna női politikust az Európai Parlament elnökeként.
A többi frakció az Európai Parlamentben felháborodva reagált arra a bejelentésre, hogy az EVP megkezdte az új parlamenti elnök választásának eljárását. Egyes képviselők az EVP „hatalommániájával” vádolják azt, hogy mintegy „igénybe veszi” az elnöki pozíciót, miközben ehhez más politikusok szavazataira is szükség van.
Ezen túlmenően az S&D-k képviselői udvariatlanságnak tartják, hogy nem vártak addig, míg Sassoli hivatalosan be nem jelenti, hogy valóban – korábbi megállapodás szerint – idő előtt lemond. A szociáldemokraták ennél fogva felvetik annak lehetőségét is, hogy Weber ezzel szabadon akarja hagyni a kezét egy esetleges német miniszteri pozíció betöltésére.
Az ezen a hónapon esedékes németországi Bundestag-választások előtti közvélemény-kutatások alapján a CDU/CSU nem áll jól, és bizonytalan, hogy a hagyományos német kormányzó párt be tud-e kerülni egy új koalíciós kormányba. A német választók megosztottsága miatt hárompárti koalícióra lesz szükség a Bundestagban a többség eléréséhez, amelyhez – létszám szerint – öt párt jöhet szóba.