Az Európai Parlamentben végül megállapodás született egy európai listáról, amely meghatározza, milyen befektetések minősíthetők fenntarthatónak, az ún. „zöld taxonómia”. Hónapokig tartó tárgyalások után két héttel ezelőtt már volt látszólagos megegyezés az uniós kormányokkal, ám azok múlt héten visszalépni fenyegettek. Néhány szövegmódosítás révén most végül ez megoldódott.
Pénzügyi intézményeknek, amelyek azt állítják, hogy egy befektetés fenntartható, a jövőben az európai taxonómiai szabályok alapján kell bizonyítaniuk azt. Ez segít megakadályozni a pénzügyi termékek „greenwashingját” (zöld látszatkeltés). Ezen túlmenően a megállapodás nagyobb átláthatóságot biztosít: a befektetők mostantól láthatják, hogy pénzügyi termékük hány százaléka valóban fenntartható.
Ha egy pénzügyi termék nem esik a taxonómia hatálya alá, ezt kötelezően közölni kell a befektetővel. Ezáltal lépéseket tesznek afelé, hogy a fenntartható befektetés legyen a norma. „Az EU ezzel a definícióval világszínvonalú szabványt állít fel a fenntartható befektetések terén. Az erős üzleti lobbi ellenére ambiciózus kritériumok szerepelnek ebben a megállapodásban a fenntartható befektetésekre vonatkozóan” – mondta Bas Eickhout európai parlamenti képviselő (Zöldek).
A tárgyalások során nagy vitát okozott azon pontos kritériumok meghatározása, amelyeknek egy fenntartható befektetésnek meg kell felelnie. Franciaország többek között kifogásolta a szöveget, ezért az atomenergia kapcsán enyhe módosítás történt, hogy az ilyen befektetések ne legyenek automatikusan nem fenntarthatónak minősítve.
„Történelmet írtunk” – reagált az EU-biztos Valdis Dombrovskis. Véleménye szerint a megállapodás zöld befektetések áradatát indítja el, amelyek segítik Európát, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) is lelkes a „szilárd és kiegyensúlyozott megállapodás” miatt. „Ez jó hír az uniós polgárok, érintettek és döntéshozók széles körének, akik előrelépést szeretnének elérni, ahogy a klímatudomány megköveteli.”
Eickhout örül az új szabályoknak, amelyek megakadályozzák, hogy az atomenergia-, gáz- és szénbefektetések fenntarthatónak minősüljenek. Eickhout: „Szörnyű lenne, ha a fenntarthatósági követelményeket kizárólag nemzeti érdekek szolgálatára lazítanák fel. Szerencsére megakadályoztuk, hogy Lengyelország a szén-, Németország a gáz-, és Franciaország az atomenergia-befektetéseket fenntarthatónak nevezhesse.”