A megemlékezést visszafogott tiszteletadás jellemezte, elismerték a közös kudarcot, és felszólítottak az ellenszenv és a tagadás elleni éberségre.
A plenáris ülés egyperces néma csenddel kezdődött az áldozatok emlékére. A képviselők méltatták a nemzetközi közösség képtelenségét, hogy megakadályozza az 1995-ös tragédiát. A több ezer bosnyák fiú és férfi meggyilkolása, mely az ENSZ által felügyelt enklávék ellenére történt, mély sebet ejtett az európai történelemben.
A strasbourgi megemlékezésen széles bosnyák delegáció vett részt, köztük két tömeggyilkosságot túlélő. Több beszélő hangsúlyozta, hogy Srebrenica nem egy elszigetelt eset volt. A genocídium évek óta tartó uszítás, dehumanizáció és politikai propaganda következménye volt.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke aktív emlékezésre buzdított, emlékeztetve, hogy az Európai Parlament 2009-ben július 11-ét hivatalos megemlékezési nappá nyilvánította. Kifejtette, hogy az emlékezés nem csupán a múlt iránti kötelesség, hanem a jövő feladata is: a dezinformáció elleni küzdelem és az emlékek életben tartása.
A megemlékezés nem csak a múltat idézte fel. Aktuális konfliktusokra is utaltak. Kritikát fogalmaztak meg az uniós polgárvédelem és emberi jogi politika jelenlegi állapotával kapcsolatban. A srebrenicai genocídium példaként szolgált arra, mi történhet, ha a figyelmeztető jeleket figyelmen kívül hagyják.
A megemlékezés egyben figyelmeztetésként is szolgált a mai politikai tendenciákra, melyek ismételten stigmatizálják népcsoportokat. Ezzel párhuzamot vontak a jelenlegi izraeli katonai akciók és a palesztinok elleni műveletek között a Gázai övezetben.
Több beszéd hangsúlyozta az igazságosság és a kollektív emlékezet fontosságát. A beszélők kiemelték, hogy az igazság elismerése nélkülözhetetlen, különösen akkor, amikor a genocídiumtagadás és revizionizmus terjed. A tények védelme szerintük demokratikus felelősség.
Az Európai Parlamenten kívül világszerte zajlanak a július 11-i megemlékezések. Bosznia-Hercegovinában akár 150 000 embert is várnak a központi ünnepségre. Az áldozatok hozzátartozói idén is újratemetik az azonosított maradványokat, ami azt mutatja, hogy a gyász folyamata még nem zárult le.
A trauma tovább él a családokban és a közösségekben, nemcsak a volt jugoszláv köztársaságokban, hanem Európa más részein is.
Harminc évvel a tragédia után továbbra is hangzik az elismerés és az igazság iránti követelés. Az Európai Parlament strasbourgi megemlékezése hangsúlyozta, hogy ez a tragédia nemcsak politikai, hanem erkölcsi kötelességeket is magával hoz.