Az Európai Parlament gyakorlati, ideológiai és üzleti szempontból reménytelenül megosztott maradt az új Európai Mezőgazdasági Politika (KAP) ügyében. 452-178 (57 tartózkodás mellett) szavazattal fogadták el azt a legmegvalósíthatóbbnak, legkevésbé károsnak vagy jobb híján elfogadhatónak tekintve.
A klímavédelmi és környezetvédelmi céloknak a mezőgazdasági politikához fűződő jogi vagy pénzügyi kapcsolatának teljes hiánya sokak számára a legnagyobb akadályt jelenti, míg mások épp ezt tekintik nagy előnynek. „Hogyan lehetséges, hogy ez a Parlament előbb klíma vészhelyzetet hirdet ki, ambíciókat fogalmaz meg a biodiverzitásért és fenntartható élelmiszertermelésért, majd pont az ellenkezőjét teszi?” – tette fel a kérdést Anja Hazekamp (PvdD).
A cél, hogy az új mezőgazdasági politika még inkább klíma- és környezetbarát legyen, és az egyes uniós országok nagyobb mozgásteret kapjanak a nemzeti alkalmazásban. Az egyik jelentős változás a „öko-rendszerek” bevezetése, azaz olyan kifizetések, amelyek a közvetlen támogatások 25%-át teszik majd ki, de csak azoknak a mezőgazdasági gyakorlatoknak járnak, amelyek kedvező hatással vannak a környezetre.
Először tartalmaz majd a KAP szociális „feltételeket” is, így csak azok a mezőgazdasági vállalkozások kapnak támogatást, amelyek tiszteletben tartják munkavállalóik munkaügyi jogait; 2023-tól önkéntes alapon, 2025-től pedig kötelezően. Emellett a támogatás egy részét fiatal gazdák számára kell biztosítani.
Jelentős változás lesz az is, hogy az új mezőgazdasági politika teret enged a nemzeti stratégiai terveknek, lehetővé téve, hogy az EU több feladatot hagyjon az egyes tagállamokra. A legtöbb ország jelenleg azzal van elfoglalva, hogy nemzeti programjait véglegesítse, hogy azokat december 31-ig elküldhesse az EU-nak.
Az ellenzők kritikája (főleg az Egyesült Baloldal GUE/NGL és a Zöldek soraiból) az, hogy az EU átengedi a klímabarát mezőgazdasági politika végrehajtását a nemzeti kormányoknak. Emellett kevés szankció szerepel a dokumentumban, így senki nem érzi majd kötelezőnek a klímacélok elérését. Az ellenzőkkel szemben a támogatók ezt a kisebb centralizációt, nagyobb nemzeti mozgásteret javulásnak tartják.
A Zöldek képviselője, Bas Eickhout bírálta a KAP kialakításának módját. „A Bizottság a Parlamentre és az uniós országokra bízta a javaslat megzöldítését. Az illetékes miniszterek azonban saját országaik számára minél több szabadságot szeretnének a pénz felhasználásában, ezért kevés környezetvédelmi szabályt támogatnak.
Az Európai Parlamentben sokan a mezőgazdasági támogatásokat egyszerűen 'gazda pénznek', nem pedig adófizetői forrásnak tekintik. Ezért maradt el egy komoly reform” – mondta Eickhout. Egy módosító indítvány, amely a KAP-javaslat elutasítását és teljes újrakezdését kérte, 504-153 arányban lett elutasítva.
Bert-Jan Ruissen (SGP), az egyetlen holland KAP-tárgyaló, úgy véli, hogy a megállapodás egy kompromisszum, amely támogatást érdemel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Bizottság néhány irreális ambícióját reális keretek közé szorították. Azt mondta, hogy a jövedelemtámogatás 25%-ának az ökorendszerekhez való átcsoportosítása „jó egyensúlyban van”.
Nemcsak a támogatókat, hanem a kétkedőket és az ellenzőket is elismerik, hogy az új uniós politika kevésbé központi irányítású, és kevésbé Brüsszelből, az uniós hivatalokból fog meghatározódni. A legtöbben azt is elfogadják, hogy a jövőben a mezőgazdasági támogatások nem lesznek többé „jövedelemgaranciák”, hanem konkrét szolgáltatásokért és termékekért járó kifizetések.
Jan Huitema európai parlamenti képviselő (VVD), aki mind a mezőgazdasági, mind a környezetvédelmi bizottság tagja, „örül, hogy az európai mezőgazdasági politika történetében először egy részben nem Brüsszelből, általános intézkedéseken keresztül irányított zöldítést vezetnek be.
A cél most már egyre meghatározóbb. A költségvetés egy részét most közvetlenül a ténylegesen elért zöldítési eredményekhez kötik. Ez a legjobb garancia a sikeres zöldítésre” – mondta.