Úgy tűnik, Ursula von der Leyen elnök alapvető pénzügyi reformon dolgozik az EU-ban, amint azt a következő pénzügyi időszakra (2028-2034) vonatkozóan (szándékosan) kiszivárogtatott brüsszeli dokumentumok mutatják. Ezekben összefoglalják az olasz volt miniszterelnök, Draghi strukturális jelentésének következményeit („az EU-nak versenyképesebbnek és gazdaságilag erősebbnek kell lennie”), valamint a Mezőgazdasági Stratégiai Párbeszéd eredményeit („az EU támogatását a területekről a gazdák jövedelmére helyezve, külön alap a fenntarthatóságra”).
Ezek a két jelentés ráadásul felülírja az éves politikai-kormányzati eljárásokat az éves költségvetés (2025) és a kapcsolódó többéves pénzügyi előrejelzés meghatározására. Emellett ötévenként egy újonnan összeállított Bizottság hosszú távon is előretekinthet.
Az egyik mostanában (hivatali előkészítések alapján) tárgyalt változat az, hogy részben újraegyesítik az több mint 500 európai támogatási alapot. Ennek részeként például összevonják a nagy (regionális) strukturális alapokat, a közös agrárpolitika alapját és a vidékfejlesztési alapot.
A kifizetések részben attól függnének, hogy az egyes tagállamok politikailag megfelelően viselkednek-e („reformok”). Brüsszel számos további politikai területen kívánja alkalmazni a mezőgazdasági nemzeti stratégiai tervek (NSP-k) módszertanát. A Strohschneider-bizottság párbeszédi ajánlásaiban már az is szerepel, hogy a különféle kötelező brüsszeli szabályokat meg kellene szüntetni.
Az EU vezetése láthatóan nem kíván tovább foglalkozni ilyen „butaságokkal”. Brüsszel rengeteg részletet és nemzeti ügyet átenged az EU-tagállamoknak, de a kifizetéseket szeretné felhasználni arra, hogy az EU-országokat a „versenyképesség”, az „innováció”, a „reziliencia” és a „védelmi képesség” prioritásaihoz kössék.
A most kiszivárgott dokumentum szerint a jövőbeni mezőgazdasági támogatásokat az egyes tagállamok biogazdálkodásának támogatásához kell kötni; mögötte valószínűleg az a nézet áll, hogy a jelenlegi KAP-támogatásokat nagyrészt elfogyasztaná az Ukrajna tervezett csatlakozása.
Von der Leyen próbafelfogása szerint egy sokkal kisebb mezőgazdasági alap kerül visszaforgatásra a 27 EU-tagállamhoz, és a tagállamok több saját hatáskört kapnak arra, hogy ezt a pénzt nemzeti belátásuk szerint fordítsák, ám ezután Brüsszel jóváhagyása szükséges.
Elméletben még mindig elképzelhető, hogy az EU-tagállamok Von der Leyen költségvetési csomagját a szokásos módon a több száz kiadási tételre széthúzzák. Az Európai Parlament pedig a többéves pénzügyi keret (MFF) elfogadásakor még sokféle feltételt szabhat.