Az Európai Bizottság modernizálni és egyszerűsíteni szeretné az uniós tagállamok éves költségvetéseinek összeállítására vonatkozó szabályokat. Ezáltal az uniós éves hozzájárulások mértéke is újra vitatottá válhat. Különösen az úgynevezett Stabilitási és Növekedési Paktum európai költségvetési szabályai túl bonyolultak.
Paolo Gentiloni uniós biztos (gazdaság) szerint az uniós országok jelenlegi gazdasági helyzete is más, mint tíz évvel ezelőtt. A stabilitás továbbra is a legfontosabb cél, de sürgős intézkedésekre van szükség a gazdasági növekedés ösztönzésére, és hatalmas beruházásokat kell elindítanunk az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében – mondta Gentiloni.
A jelenlegi költségvetési szabályok többek között azt írják elő, hogy egy euróövezeti ország költségvetési hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át, az államadósság pedig legfeljebb a GDP 60%-a lehet. Ha egy uniós ország nem tartja be ezeket, a többi uniós ország beavatkozik, mert egy ország túlzott hiánya nyomást gyakorolhat az euró árfolyamára, ami a többi uniós tagállamot is érintheti. Emellett rossz gazdasági helyzetben lévő országok bizonyos esetekben igényelhetnek pénzügyi támogatást az EU alapjaiból.
Az EU-költségvetések új gazdasági kritériumait vizsgáló tanulmány bejelentése nagyjából egybeesik a különleges uniós csúcstalálkozóval, amelyet Charles Michel uniós elnök két hét múlva tart Brüsszelben az uniós többéves költségvetésről. Az uniós tagországok kormányfői és miniszterei megosztottak az uniós kiadások maximális nagyságát illetően, mivel nem vagy csak alig akarják növelni éves nemzeti hozzájárulásaikat.
Ezért a Bizottság meghívja az érintetteket, köztük az egyéb európai intézményeket, a nemzeti hatóságokat, a szociális partnereket és a tudományos közösséget, hogy vitában mondják el véleményüket arról, hogyan lehetne javítani a gazdasági ellenőrzés és felügyelet rendszerét. Legkésőbb az év végéig az Európai Bizottság szeretné rendezni az új megállapodásokat.
A legtöbb uniós ország támogatja a költségvetési szabályok egyszerűsítését, de az uniós pénzügyminiszterek erősen megosztottak abban, hogy hogyan kezeljék azt. A jelenlegi szabályok jól működnek a hiányok csökkentésében, ahogy azt nemrég Olaszországban és Görögországban is láthattuk, de nem alkalmasak más uniós országok többleteinek mérséklésére. Különösen Hollandia esetében gondolják egyes országok, hogy több megtakarítást és tartalékot kellene a gyengébb uniós országok javára fordítani.
A holland miniszter, Wopke Hoekstra korábban azt szorgalmazta, hogy az európai szabályok tartós államháztartáshoz vezessenek. Korábban Brüsszelben már világossá tette, hogy az EU által számított holland „tartalékok” torz képet adnak, mert Brüsszel a nyugdíjalapok pénzét is beszámítja.
Sok uniós országban a nyugdíjbevételek és tartalékok egy adórendszeren alapulnak, ami által a nyugdíjalapokat részben kormányzati irányítás alá lehet vonni. Hollandiában viszont a nyugdíjalapok a munkaadók és munkavállalók tulajdonában vannak, nem pedig az államé, és a nyugdíjtartalékok nem számítanak nemzeti tartaléknak.