Nagyobb az esélye, hogy a brit miniszterelnök, Boris Johnson csütörtökön megnyeri a parlamenti választásokat, mint annak, hogy a Labour vagy a LibDems győzzön. Ez azonban nem azért van, mert a Konzervatívoknak annyira vonzó választási programjuk van, hanem főként azért, mert a legtöbb brit már nagyon unja a Brexit miatti nyűgöt, és minél hamarabb meg akar tőle szabadulni.
Ráadásul a legtöbb brit számára nincs alternatíva. Először is, Jeremy Corbyn, a Labour vezetője túl megosztó személyiség. Szinte mindenki gyűlöli, még saját párttársai is. Ő a legkevésbé kedvelt politikus az elmúlt száz évből. Emellett a Labour Brexit-terve további tárgyalásokhoz vezetne Brüsszellel, talán két-három év csúszást okozna, és a választók még egy népszavazáson is döntenének róla. Ezzel Johnson elérte, amit akart: ezek a választások leginkább a Brexitről szólnak, és lehetőleg mielőbb…
Egyre több vizsgálat mutatja, hogy az egy uniós piac jelenlegi gazdasági biztonságairól való lemondás új, brit kereskedelmi szerződések bizonytalanságára cserélve káros a brit gazdaságra. Ráadásul sok évre. Mégis úgy tűnik, hogy a választók nagy része ezt elfogadja.
A jövő látszólag derűs a brit miniszterelnök számára. Konzervatív Pártja a felmérések szerint magasan vezet, és akár 359 mandátumra is számíthat a 650-ből. A legnagyobb ellenzéki párt, a Labour viszont 211 helynél megakadna. A miniszterelnök azt szeretné, hogy ha megnyeri a választásokat, akkor gyorsan, még január vége előtt megszerezze a parlament jóváhagyását a Brexit-megállapodásra. Hogy az Európai Parlament Strasbourgban végül elfogadja-e, az már egy másik történet. Ezt előbb meg kell várni.
Ennek ellenére Johnson valószínűleg még nem számít biztos győzelemre. Elődje, Theresa May 2017-ben túlságosan is kockáztatott az idő előtti választásokkal. Akkor a Konzervatívok is jól álltak a felmérésekben, mégis elveszítették a parlamenti többségüket. Az is elképzelhető, hogy egyetlen párt sem szerez többséget. Ilyen már történt 2017-ben és 2010-ben is, amikor a Konzervatívok koalíciót kötöttek a Liberális Demokratákkal.
Ezúttal erős kérdés, hogy Johnson meg tud-e állapodni a másik nagy pártokkal a támogatásról. Mind a skót SNP, mind a Liberális Demokraták, az ország harmadik és negyedik pártja, Brexittel és a Tory-kal szembeni ellenzékiek.
A Labour úgy tűnik, hogy egy megosztott alsóházban jobb esélyekkel rendelkezik egy tolerálási konstrukció létrehozására. A skót nacionalisták bizonyos feltételekkel hajlandók támogatni egy Labour-kormányt. Ezért cserébe többek között egy új skót függetlenségi népszavazást kérnének. A Liberális Demokratákkal való együttműködés valószínűleg nehezebb, mert a párt vezetője, Jo Swinson világossá tette, hogy egyáltalán nem akarja Jeremy Corbynt miniszterelnöknek.
Egy a Financial Times elemzője szerint nem szabad elfelejteni, hogy jelenleg Nagy-Britanniában sehol nincs többség a Brexitre vagy ellen. Tudják, mit nem akarnak, de nem tudják pontosan, mit akarnak. Az utcán élő férfiak és nők épp olyan megosztottak, mint a parlament, és az ország, és hogy csupán 'elvándorlókra' és 'maradékokra' osszuk őket, egyre kevésbé tartható leegyszerűsítés.
Így ezek a választások a legtöbb választó számára leginkább érzésekről, véleményekről, benyomásokról és (elő)ítéletekről szólnak, nem pedig tényekről, biztos eredményekről és megvalósíthatóságról.