A brit parlamenti választások eredménye a körzetes rendszer („a győztes viszi az egészet”) miatt szinte lehetetlenné teszi a politikai pártok közötti erőviszonyok összehasonlítását. Bár a több tucatnyi plusz parlamenti mandátum áthelyezése mindenütt a konzervatívok „nagy győzelmeként” van leírva, országos százalékos szinten a nyereségük alig haladja meg az egy százalékot.
A 2017-es választási eredményhez képest a Toryk körülbelül félmillióval több szavazót szereztek, 42,4-ről 43,6 százalékra emelkedve. Valójában Boris Johnson nem szerzett több szavazatot, hanem a Konzervatívok szereztek több mandátumot. És tulajdonképpen a Konzervatívok azért nyertek mandátumokat, mert a Munkáspárt és Corbyn népszerűtlensége miatt szavazatokat veszítettek.
Az EU-ellenes fanaticus Nigel Farage azonnal igyekezett egy részben a Tory győzelmet saját számlájára írni: Brexit-pártja a 650 választókerületből majdnem 400-ban nem indított saját jelöltet. Azokon a körzeteken belül, ahol a Brexit-párt igen, jelöltjeik néha 15 vagy 20 százalékot értek el a helyi szavazatokból (de mégsem lettek sehol a legnagyobbak, és nem szereztek egyetlen mandátumot sem.)
Az adatok szerint a Brexit-párt szavazatai mind a Munkáspárt, mind a Konzervatívok rovására mentek. Országos szinten a Brexit körülbelül 650 000 szavazattal mintegy 2 százalékot ért el. Farage most ezt a megfordítást használja logikaként: ahol a Brexit-párt nem indult, az igazi Brexitesek csak Boris Johnsonra szavazhattak, és ezzel segítették őt megújult miniszterelnökséghez.
A Munkáspártra vonatkozóan a választási eredmények gyakorlatilag ennek az ellenkezőjét mutatják. A Munkáspárt 2017-hez képest (alig másfél évvel ezelőtt) 40,0-ról 32,2 százalékra csökkent, ami hatalmas, közel nyolc százalékpontos veszteség. 2017-ben is Corbyn volt a pártelnök. A most megszerzett 32,2 százalék nem tér el túl sokkal a Munkáspárt 2005-ös, 35 százalékos választási győzelmének eredményétől. Ráadásul a 32,2 százalék magasabb, mint a 2010-es és 2015-ös eredmények.
Azonban mivel a konzervatívok megtartották saját bázisukat, míg a Munkáspárt sok szavazót vesztett, néhány tucat olyan körzetben, ahol 2017-ben kicsik voltak a különbségek, a konzervatívok most megelőzték a Munkáspárti jelöltet, és megszerezték az első (és egyetlen!) helyet.
A Liberális Demokraták számára még keserűbb a helyzet: országos szinten jelentős növekedést értek el. Négy százalékkal növekedtek 7,4-ről 11,5 százalékra a leadott szavazatokból. Ennek ellenére nem lettek a legnagyobbak egyetlen körzetben sem, még ott sem, ahol vezetők voltak: épp a pártelnök, Jo Swinson körzetében. A Skót Nemzeti Párt (SNP) Skóciában elért 13 plusz mandátuma, most összesen 48, elsősorban a konzervatív körzetek kárára, de több munkáspárti mandátum rovására is megy.
A pontos brit politikai erőviszonyok összehasonlításához várni kell az egyes körzetek választási eredményeinek publikálására, amelyeket kétszázalékosan átszámolnak a két évvel ezelőtti eredményekhez képest. De már most világos, hogy nem az történt, hogy több millió brit Munkáspárti szavazó átállt volna a konzervatívokhoz. Az elvesztett közel nyolc százaléknyi nem Munkáspárti szavazó részben az SNP-hez, részben a Liberális Demokratákhoz ment át, a „Munkáspárt földjén” is szavaztak Brexitre, valamint konzervatívokra is.