A úgynevezett „visszatérési központokban” kellene elhelyezni a bevándorlókat az elbírálás idejére, vagy ahová az elutasított menedékkérőket az EU-tagállamokból vissza lehet küldeni. Az olasz miniszterelnök, Meloni néhány hónappal ezelőtt Albániában kezdett ezzel a gyakorlattal, de azt olasz bírák visszavonták.
Kristersson és Nehammer azt állította, hogy az elutasított migránsoknak csupán húsz százaléka hagyja el ténylegesen az EU-t. Kristersson szerint új stratégiákra van szükség a meglévő szabályok érvényesítéséhez és a migrációs politika integritásának biztosításához. Nehammer hozzáfűzte, hogy közös cselekvés nélkül az EU hitelessége forog kockán.
A terv biztonságos harmadik országokban, például Albániában vagy Szerbiában, befogadóközpontok létrehozását javasolja, ahol a migránsok tartózkodhatnak, amíg helyzetük rendeződik. Ezek az országok cserébe pénzügyi vagy politikai támogatást kapnának az EU-tól. A kezdeményezés célja nemcsak a kitoloncolások hatékonyságának növelése, hanem az illegális migráció visszaszorítása is, mondta Kristersson.
A migráció kezelésére irányuló politikai nyomás nagy. Sok EU-országban a jobboldali pártok a szigorúbb migrációs törvényeket szorgalmazzák. Az októberi Európai Tanács ülésén már megvitatták, hogyan játszhatnak szerepet a harmadik országok a migrációs áramlatok ellenőrzésében.
A tervek kapcsán nem marad el a kritika sem. Emberi jogi szervezetek figyelmeztetnek az ilyen befogadóközpontokkal járó etikai dilemmákra és a nemzetközi jog megsértésének kockázatára. Az ellenzők a „európai felelősségek kiszervezésének” veszélyeire hívják fel a figyelmet az Unió határain kívüli országok felé. Ennek ellenére a támogatók szerint ez a megközelítés elengedhetetlen a migrációs rendszer fenntartható működtetéséhez.