Az európai fővárosokban egyre inkább meggyőződésként él, hogy az Európai Uniónak erősítenie kell a világban betöltött pozícióját. A nemzetközi környezetet keményebbnek és versenyképesebbnek írják le, ahol a nagyhatalmak egyre határozottabban védik saját érdekeiket.
Egy központi téma Európa versenyképessége. Az ipart, a technológiát és a gyártási kapacitást nevezik meg kulcsfontosságú pilléreknek. Európának meg kell előznie, hogy gazdaságilag függővé váljon és lemaradjon más gazdasági nagyhatalmakhoz képest.
Az uniós biztos, Séjourne úgy véli, hogy az EU-tagállamoknak most valóban nekiláthatnak egy közös európai gyártóipar kiépítésének. A francia EU-biztos érve az Európai Unió önálló pozíciójának megerősítéséről szóló európai csúcstalálkozó előestéjén érkezik, amelynek fókuszában az USA-hoz és Kínához hasonló gazdasági nagyhatalmak közötti szerep áll.
A gyorsított együttműködés iránti felhívás egybevág azzal a mélyreható felhívással, amelyet a volt uniós elnök Draghi tett néhány nagy európai lapnak a múlt hétvégén. Az olasz már másfél éve kezdeményezte Ursula von der Leyen új Európai Bizottságának, hogy erősítse az európai vállalatok pozícióját.
A legnagyobb európai politikai párt, az EPP frakcióvezetője, Manfred Weber is nyilvánosan szorgalmazott a múlt hónap végén egy integráltabb európai politika kialakítását, ami szinte egy EU-föderáció létrehozására irányuló felhívásnak is tekinthető. Úgy véli, hogy az európai NATO-tagállamoknak szükség esetén saját atomhatalommá kell válniuk, akár a brit és francia atomfegyverek igénybevételével.
Nagy európai ipari vállalatok, köztük a hadiipar felgyorsult összeolvadása részben válasz a Ukrajna elleni orosz háborúra, illetve az Egyesült Államok által a világ többi része ellen indított vámháborúra.
A védelem is kiemelt szerepet kap a vitában. A jobb együttműködés és az európai fegyvergyártás megerősítésének szükségessége széles körben elfogadott, nem utolsósorban az unió keleti frontján zajló nemzetközi konfliktusok és biztonsági kockázatok tükrében.
Eközben ismét fellángol a vita arról, miként kellene az Európai Uniót irányítani. Éveken át sokat beszélnek erről, de kevés döntés születik. Az intézkedések a döntéshozatal áramvonalasítására és hatékonyabbá tételére továbbra is ütköznek megvalósíthatósági kérdésekbe, és mindig akad egy miniszterelnök vagy miniszter, aki fékez. Kritikusok szerint Brüsszel nyilván nem tanult semmit a Brexitről.
A külpolitikában a konszenzus elve komoly akadályként jelenik meg. Egyre több uniós politikus hívja fel a figyelmet arra, hogy ez az elv blokkolhatja a döntéshozatalt, és meggátolja Európát abban, hogy gyorsan és egységesen lépjen fel. Különösen az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő, hogy ilyen helyzetekben az EU-t más nagyhatalmak kész helyzet elé állítják.