Kevesebb mint egy héttel a brit választások előtt Boris Johnson miniszterelnök nem kívánta elárulni, mit tesz, ha nem szerez többséget a parlamentben. Idegesen reagált, amikor a tévében háromszor is megkérdezték tőle, hogy lemond-e vereség esetén, és elkerülte a világos választ.
Johnson a Sky Newsnak ígéretet tett arra, hogy csökkenti a migránsok számát, egy ausztrál mintájú pontozási rendszer bevezetésével. Szakértők azonban azt mondják, hogy ez a pontozási rendszer éppen hogy növelheti a migránsok számát. Johnson azt válaszolta, hogy elsősorban „ellenőrzött bevándorlást” szeretne, a hangsúlyt különleges szakmákra vagy képzett dolgozókra helyezve.
Így Johnson újra előhozza a még mindig sebezhető és vitatott idegenellenesség és rasszizmus kérdését sok brit között. A világszerte történt al-Kaida terrortámadások után New Yorkban, Madridban és Londonban (2005. július 7.), az iraki háborúk és az Iszlám Állam felemelkedése miatt sok britben antipatizmus alakult ki a muszlimokkal, hinduakkal és keleti megjelenésű lakosokkal szemben. Ez már jelentős szerepet játszott a (fehér) UKIP párt felemelkedésében, valamint a brit fehér nacionalizmus növekvő támogatottságában az One Nation körében.
A 2016-os Brexit-népszavazás kampányában a keményvonalasok és brexitesek gyakran hivatkoztak „a nagy számú külföldire” érvelésként, ami a közös európai piac egyik következménye lenne. Azt, hogy Nagy-Britannia nem tagja a Schengeni Egyezménynek, és saját személyi vámellenőrzést vezetett be, általában elhallgatják. Ezek az anti-migráns érzelmek kedvező fogadtatásra találnak a már évtizedek óta létező EU-ellenes hozzáállásban sok brit körében.
A választási programok szövegeiben szinte elhallgatják ezt a problémát, de rendszeresen előbukkan beszédekben, vitákban és vádaskodásokban. Így a Munkáspárt vezetője, Corbyn nem mulasztja el az ellenzéki Tories anti-muszlim hozzáállását bírálni, miközben Johnson, a toryk vezetője radikális Munkáspárt anti-cionista állásfoglalását antiszemitizmusként bélyegzi meg.
A közvélemény-kutatások még mindig egyértelműen a Konzervatívokat mutatják előnyben, de a brit választókerületi rendszer kiszámíthatatlanná teszi az eredményt. Sok körzetben Közép- és Észak-Angliában a Konzervatívok és a Munkáspárt fej-fej mellett halad. Az ellenzéki pártok, mint a Liberális Demokraták és a Skót Nemzeti Párt, ezért a választókat "taktikai" szavazásra buzdítják.
A több mint 650 választókerület többségében politikai pártok koalíciókat alakítottak ki, amelyekben visszaléptek saját jelöltjeiktől az őket támogató koalíciós partner esélyesebb jelöltje javára. Így a radikálisan euroszkeptikus Brexit Párt az ország több mint felében visszalépett a Konzervatívok javára. A Liberális Demokraták, a Munkáspárt, az SNP és a Zöldek több mint száz körzetben tették ezt meg.