Az összetűzés középpontjában a köztársasági elnök által kinevezett Lengyel Alkotmánybíróság áll. Az Európai Bíróság szerint ez a bíróság megsértette az EU-jog alapvető elveit, és nem tekinthető függetlennek vagy pártatlannak. Ez az ítélet a lengyel politikában meglévő régi törésvonalakat tárja fel.
Jelenlegi kormányfője, Donald Tusk vezette kabinet azt mondja, hogy proeurópai irányvonalat követ. Kormánya nem ismeri el azokat az Alkotmánybírósági ítéleteket, amelyek ütköznek az uniós joggal, és a nemrégiben hozott európai döntést kötelező beavatkozásnak tekinti.
Az elnökség ezzel szemben határozottan áll, Karol Nawrocki elnök nem támogatta az igazságszolgáltatás reformját. Emiatt a kormány korábbi változtatások visszafordítására irányuló próbálkozásai elakadtak.
A feszültség a korábbi PiS-kormány reformjaiból ered, amikor politikai befolyást gyakoroltak a legfelsőbb bíróságokra. Az Alkotmánybíróság központi szerepet játszott ebben, és korábban kimondta, hogy a lengyel alkotmány elsőbbséget élvez az EU-joggal szemben.
Ez az álláspont közvetlenül ütközik a kormánnyal, amely szerint az uniós értékek jogilag kötelezőek és Lengyelországnak nem lehet kikerülnie azok betartását. A kormány szerint az Alkotmánybíróság ezzel aláássa a jogállamiságot és Lengyelország helyzetét az Európai Unión belül.
Az Alkotmánybíróság maga ellenáll. Álláspontja szerint az európai döntésnek nincs hatása működésére, és az európai bíróságnak nincs joghatósága a lengyel testület felett. Így az intézményi patthelyzet fennmarad.
Amíg az elnök és a kormány egymással szemben áll, addig továbbra is bizonytalan, mikor és hogyan lesznek lehetségesek a reformok. Egy azonban biztos: a luxembourgi ítélet élezte a konfliktust és tovább feltárta a lengyel politikai ellentéteket.