A legtöbb uniós ország hajlandó a új közös agrárpolitika (KAP) keretében valamelyest jobban figyelembe venni az Európai Parlament és az Európai Bizottság igényeit.
A legtöbb agrárminiszterrel meg lehet beszélni több támogatást a Zöld Megállapodás intézkedéseihez, az EU-támogatások felső korlátozását a nagyon nagy agrárvállalatok számára, „szociális (munkaügyi) törvények” bevezetését, valamint több állatjóléti agrártámogatást.
A múlt hétfői informális videokonferencián a legtöbb agrárminiszter egyetértett az EP-vel és az EB-vel való közeledéssel, hogy a háromoldalú egyeztetés április 30-án, pénteken Brüsszelben sikeres legyen. Korábban az uniós soros elnök Portugália azt mondta, április az utolsó esély a részletes egyeztetésekre, mert a szuper-trilóguson május 25-26-án meg kell állapodni. Ez az agri-csúcstalálkozó egybeesik az agrárminiszterek féléves ülésével.
Az agrártámogatások környezet- és klímaintézkedésekre ("ökotervek") jutó arányát a miniszterek jelenleg az eredeti 20%-ról 2023-ban és 2034-ben 22%-ra, 2025-re pedig 25%-ra emelik. Ezzel a miniszterek követik a korábbi hasonló német engedményt. Az az érv hangzott el, hogy a gazdáknak nemcsak az ökotervek költségeit kell megtéríteni, hanem még valamennyit keresniük is kell rajtuk.
Az agrárminiszterek továbbá eleget tesznek az Európai Bizottság és az Európai Parlament kérésének, hogy az évek óta húzódó vita az EU-szintű „szociális normáról” a minimálbérekről, munkajogokról és a fekete munka elleni küzdelemről végre kiterjedjen az agrárszektorra is.
Különösen a szezonális (külföldi) idénymunkásokat egyes országokban még mindig alulfizetik vagy kizsákmányolják betakarításkor. Most bírságrendszeren gondolkodnak. Maria do Céu Antunes portugál miniszter hétfőn azt mondta, „meg fogjuk oldani” ezt a kérdést.
Továbbá úgy tűnik, hogy pénteken a trilógus ülésén megállapodás születhet arról, hogyan lehet véget vetni a túl nagy európai támogatási áramlásoknak a nagy agrárvállalatok felé. Az országok három lehetőség közül választhatnak: maximális plafon (amely csak a nagyokat érinti hátrányosan), százalékos csökkentés (amely mindenkit érint), vagy átcsoportosítás (a kisvállalkozók javára, a többi fizeti).
Azok az országok, amelyek nem működnek együtt, csökkentett támogatásra számíthatnak (magyarul: bírságot kapnak). Ez már fennáll Csehország esetében, ahol a legnagyobb agrárvállalat (Agrofert) a miniszterelnök (Babis) tulajdonában van, és ahol néhány tucat vállalkozó részesül a mezőgazdasági EU-támogatások háromnegyedéből.
Legalább öt ország (Görögország, Horvátország, Ciprus, Magyarország és Románia) jelenleg még ellenzi a javasolt agrártámogatás-újraelosztást, mert – véleményük szerint – még fennálló „egyenlőtlen elosztások” az uniós országok között nem oldódnának meg.
Bár közeledések történtek, még mindig sok akadály és nézeteltérés lehet, amelyek a trilógus-tárgyalásokat sikertelenné tehetik. Számos ponton néhány ország ragaszkodhat álláspontjához, vagy az EU-biztosok és az Európai Parlament képviselői kitartanak saját irányuk és elképzelésük mellett. Akkor az a kérdés, hogy ragaszkodnak-e teljes igazukhoz, vagy megelégednek a felével vagy annál kevesebbel.
Az ilyen izgalmas, még nem kiérlelt vitás pontok közé tartozik például a vegyi növényvédő szerek visszaszorítása (minimum 50% 2030-ra), a műtrágya használat csökkentése (minimum 20% 2030-ra), a biogazdálkodás 25%-os aránya a termőterületen (csak a szántóföldön vagy a teljes mezőgazdasági területen), a vízparti sávok szabadon hagyása (hány méter?), valamint a vetésforgó (3, 4 vagy 5% a szántóföldön).
Az új KAP-ban az európai végrehajtás, ellenőrzés és felügyelet egy része visszakerül az uniós országokhoz, amelyek feladatkörüket tovább decentralizálhatják tartományaikra és régióikra. Ennek következtében az európai agrárpolitika kevésbé lesz egységes és kötelező érvényű, és országspecifikus átmeneti intézkedések és kivételek jöhetnek létre.
Az Európai Bizottság minden országgal külön tárgyal a saját megközelítéséről és az EU-támogatási feltételek végrehajtásáról.