A német mezőgazdasági miniszter, Cem Özdemir továbbra is az ambiciózus célnál tart, miszerint 2030-ig a mezőgazdasági területek 30 százalékát biogazdálkodás keretében kell művelni. Özdemir nemrég ismét hangsúlyozta, hogy ez a cél alapvető fontosságú a német mezőgazdaság fenntartható jövője szempontjából.
A mezőgazdasági struktúrakutatás szerint 2023-ban körülbelül 28 700 mezőgazdasági vállalkozás működött Németországban a biogazdálkodás követelményei szerint. A Destatis adatai alapján arányuk 11% volt.
1,85 millió hektárral a biogazdálkodás alatti termőföld területe arányosan magas volt. Az elvárt 30%-os cél eléréséhez hét év alatt a teljes mezőgazdasági terület közel ötödét kellene átalakítani.
A német agrár szervezetek vegyesen reagáltak Özdemir javaslatára. Míg néhány gazda és szervezet elismeri a biogazdálkodás előnyeit, mint például a javított talajminőséget és a megnövekedett biodiverzitást, mások aggályokat fogalmaznak meg.
Sok gazda fél a pénzügyi jövőjétől. A Német Mezőgazdasági Szövetség (DLG) több állami támogatás és támogatási forrás biztosítására szólított fel, hogy a kisebb gazdaságok számára is megvalósítható legyen az átállás. Emellett vita folyik a cél elérhetőségéről a kitűzött időkereten belül.
Az Európai Unión belül a tagállamok megállapodtak abban, hogy a Zöld Megállapodás és a közös agrárpolitika keretében támogatják a biogazdálkodást. Ez hozzájárul a üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdításához.
Ezzel szemben Franciaország nemrég úgy döntött, hogy nem rögzíti jogilag a biogazdálkodási célt. Ez a döntés meglepetésként érte a közvéleményt, mivel Franciaország kezdetben ambiciózus terveket tűzött ki a biogazdálkodás arányának jelentős növelésére.
A francia kormány azt közölte, hogy a mezőgazdaság ágazatának időre van szüksége az alkalmazkodáshoz, és egyelőre a jogi kötelezettségek helyett az önkéntes intézkedéseket részesítik előnyben. Marc Fresneau francia mezőgazdasági miniszter hangsúlyozta, hogy ugyan törekednek az ágazat zöldítésére, a hangsúly most a megvalósítható és fokozatos lépéseken van.
A francia döntés kritikái szerint a kötelező cél hiánya csökkenti az ágazatra nehezedő nyomást a fenntarthatóság irányába. Jogszabályi kötöttségek nélkül attól tartanak, hogy a fenntarthatóbb mezőgazdaság felé vezető haladás lassabb lesz. Másrészt viszont érthető a francia kormány rugalmasságra törekvése is, tekintettel a gazdák előtt álló gazdasági kihívásokra.