Egy jelentős probléma, hogy az uniós országok nagyrészt maguk döntik el, milyen katonai kapacitásokra van szükségük. Emiatt a közös tervezés főként alulról jön. Hiányzik egy hatékony tervezés az uniós szintű együttműködésben, miközben a különböző nemzeti védelmi rendszerek nem állnak kellően összehangolt kapcsolatban egymással.
Széttagoltság
A rendelkezésre álló pénz felhasználása sem kellően összehangolt. Az európai és nemzeti finanszírozási források párhuzamosan működnek a Számvevőszék szerint. Ez széttagolt beruházásokhoz, párhuzamos munkához, valamint a szükséges kapacitások vagy szakértelem hiányához vezethet.
Ezt a figyelmeztetést éppen az új többéves pénzügyi keret (MFK) uniós döntések előtt adják, amelyben az Európai Bizottság 2028 és 2035 között több pénzt kíván elkülöníteni védelemhez kötődő projektekre.
Promotion
2020 és 2025 között az uniós országok védelmi kiadásai közel 80 százalékkal nőttek. Ezzel Európa igyekszik ledolgozni az éveken át tartó megszorításokból eredő lemaradásokat.
Lelemaradás
Ezek a lemaradások jelentősek. A védelmi szektor különösen lőszer- és rakétakészletekből szenved hiányt, a gyártási idők hosszúak és logisztikai szűk keresztmetszetek is akadnak. Az ipari korlátok és a nem európai beszállítóktól való függés is megnehezítik a védelem gyors megerősítését.
Több pénz ezért nem jelent automatikusan megoldást. Ha a plusz finanszírozást nem megfelelően használják fel, anyaghiány, kulcsfontosságú alkatrészek és képzett személyzet hiánya alakulhat ki. Emiatt nehéz lehet a rendelkezésre álló forrásokat ténylegesen a szükséges védelmi kapacitássá alakítani.
USA nélkül
Ezen túlmenően a politikai koordináció lassú, és Európa továbbra is függ az Egyesült Államoktól. A Számvevőszék szerint ez „nagy kihívást” jelent, hogy 2030-ra kellően önálló legyen az EU, és nagyszabású katonai műveleteket külső segítség nélkül folytathasson.