Az új amerikai biztonsági stratégia nyugtalanságot vált ki Európában. Több fővárosban is elutasítják a dokumentumot, mert az Európai Uniót olyan kontinensként mutatja be, amely a civilizáció elvesztése felé halad és aláássa a politikai működést. Az európai vezetők alaptalannak és nem kívánatosnak nevezik ezeket a következtetéseket.
A Fehér Ház és a Pentagon stratégiája szerint az európai országok kiüresedett demokráciákkal küzdenek, emelkedik a cenzúra, és a politikai ellenzéknek nem jut elegendő tér. Ezt a képet Európában széles körben vitatják. A vezetők hangsúlyozzák, hogy társadalmaik maguk döntik el a szabadságjogok érvényesítését, külső beavatkozás nélkül.
Az amerikai migrációs álláspont szintén éles kritikát vált ki. A stratégia úgy állítja, hogy a tömeges migráció veszélyezteti az európai országok nemzeti identitását, és hogy néhány ország évtizedeken belül felismerhetetlenné válhat. Számos európai politikus ezt téves és megosztó képnek tartja, amely összecseng a szélsőjobboldali pártok nézeteivel.
Egy másik fontos pont az úgynevezett hazafias pártok amerikai támogatása, amelyeket Trump biztonsági tanácsadói felbukkanó szövetségesekként írnak le. Az európai vezetők ezt közvetlen beavatkozásként érzékelik belpolitikai viszonyaikba, és határozottan elutasítják ezt a Yankee-beavatkozást.
Emellett az európai kormányok hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Államokkal fennálló stratégiai kapcsolat közös biztonságon alapul, nem pedig azon, hogy hogyan működnek az európai társadalmak. Fontos szövetségesnek nevezik az Egyesült Államokat, de elutasítják, hogy Washington irányítsa demokratikus folyamataikat.
Figyelemre méltó módon Moszkva egészen más hangot üt meg. Az orosz tisztviselők az amerikai stratégiát lényegében összhangban látják saját kormányuk nézetével. Ez főként az oroszországi enyhébb amerikai megfogalmazásoknak és annak tulajdonítható, hogy Oroszországot nem sorolják egyértelmű fenyegetésként.
Az orosz szóvivők szerint pozitívum, hogy a stratégia a két ország közötti stabilitás helyreállítására törekszik. Ez összhangban áll Moszkva vágyával, hogy kevésbé ellenfélként, inkább partnerként pozícionálja magát regionális és globális kérdésekben.
Az európai elutasítás és az orosz beleegyezés közötti ellentét egy érzékeny pontot világít meg: egy olyan dokumentum, amelynek az atlanti együttműködést kellene erősítenie, éppen feszültséget kelt a nyugati szövetségben. Az európai kormányok attól tartanak, hogy az EU irányába megfogalmazott éles hangnem és Oroszország iránti enyhébb megközelítés biztonsági helyzetüket is veszélyezteti.
Ezért Brüsszelből és a nemzeti reakciókból ugyanaz az üzenet hangzik el: az Egyesült Államok továbbra is fontos partner marad, de Európa a saját útját határozza meg. Míg Moszkva üdvözli a dokumentumot, Európa világossá teszi, hogy nem osztja az amerikai kontinenselemzést, és az nem képez alapot a jövőbeli együttműködéshez.