Most Grönlandra irányul a figyelem, miután az amerikai elnök többször is kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van a területre nemzetbiztonsága érdekében. Ezzel nem zárta ki annak lehetőségét, hogy minden eszközt bevethetnek, így katonait is.
Ezek a kijelentések kivételes helyzetbe hozták a NATO-t. A szövetség létező katonai tervei külső ellenfelekre irányulnak. Nincs kidolgozott forgatókönyv arra az esetre, ha egy NATO-szövetséges fenyegeti egy másik NATO-szövetségest.
Dánia és Grönland ezért sürgette a mielőbbi egyeztetést az amerikai külügyminiszterrel, Rubióval, de ő eddig tartja magát távol. A grönlandi és dán nyilatkozatok szerint ez az egyeztetés arra szolgálna, hogy tisztázzák az amerikai szándékokat.
A dán miniszterelnök nyíltan figyelmeztetett, hogy egy NATO-szövetséges katonai támadása egy másik szövetséges ellen minden tevékenységet befagyasztana, beleértve magát a NATO-t és az évtizedek alatt felépített biztonságot is.
Már a tényleges katonai lépések nélkül is az amerikai kijelentések hangvétele következményekkel jár. Több reakcióban hangsúlyozzák, hogy az eszkaláló retorika önmagában aláássa a szövetség stabilitását és kölcsönös bizalmát.
Az, hogy az USA nem zárja ki a katonai eszközök bevetését, a múlt hetekben bizonyították a drogokat szállító gyors motorcsónakok bombázásával és azzal a katonai művelettel, amellyel eltávolították Venezuela elnökét.
Több európai vezető nyíltan kifejezte támogatását Dánia és Grönland mellett, kiemelve, hogy nem csupán bilaterális konfliktusról van szó, hanem egy egész Európát érintő kérdésről.
Közben a NATO-n belül figyelmeztetnek arra, hogy már maga a vita is káros. A szövetség értékekre és bizalomra épül, és az a gondolat, hogy a fenyegetés belülről érkezik, gyengítőnek tekinthető.
Ezen túlmenően releváns az a megfigyelés, hogy az újonnan elfogadott amerikai védelmi és biztonságpolitika azt az benyomást kelti, mintha az Egyesült Államok a teljes nyugati félteke fölötti hegemóniára törekedne. Az USA felfegyverzett ereje már nem csak déli irányban terjeszkedik az ,,Amerikai Öböl'' és a közép- és dél-amerikai ,,hátsó kert'' felé, hanem északkeleti irányban is.
Ennek fényében úgy tűnik, hogy az Ukrajnával kapcsolatos ügyet Washington átengedi Oroszországnak és az Európai Uniónak. Az európaiaknak nyilvánvalóan számolniuk kell azzal, hogy a fenyegetés nem csak keletről érkezik, hanem nyugatról is bizonytalanság, zavar és ellenszenv várható.
Végezetül számos katonai elemző hangsúlyozza, hogy a várakozás nem lehet opció. Európai hangok szerint világosságra van szükség Grönland és a NATO jövőjéről, miközben elismerik, hogy nincs meglévő forgatókönyv egy ilyen válságra.