A németországi biotermék-lánc gyors növekedése részben a német kormány ösztönző politikájának köszönhető. A biotermékek piaci értéke Németországban közel 16 milliárd euró. Ezáltal Németország vezeti a rangsort az EU-27-ek között.
A biotermékek holland exportőrei profitálhatnak ebből, mondják Peter Vermeij mezőgazdasági tanácsos és Anna Sandl mezőgazdasági tanácsadó.
Az Agroberichtenbuitenlandnak adott interjúban a biotermék-szegmens növekedését a legfeltűnőbb fejlemények egyikeként említik. Németország területének közel 11%-a (1,6 millió hektár) már biogazdálkodásban van. Az új német kormány (SPD, Zöldek és FDP) teljes erővel ebbe az irányba halad. Céljuk, hogy 2030-ra a mezőgazdasági terület 30%-a biotermelésben legyen.
„Ez a cél messze túlmutat az Európai Bizottság Zöld Megállapodásának és Farm-to-Fork stratégiájának 25%-os célján, és széles körben támogatott a német politikában. A növekedési szándék az éghajlat, a környezet, a biodiverzitás és a fogyasztási szokások miatti aggodalmakból fakad. A politikai nyomás a biogazdálkodás növelésére tehát nagy” – mondja Vermeij.
A berlini és müncheni holland mezőgazdasági tanácsadók azonban kételkednek abban, hogy a 30%-os cél elérhető-e. Sandl: „Németország kevésbé tehetős ország, mint ahogy azt sokan gondolják. Itt is van szegénység. A biotermékek viszonylag drágák, nem mindenki engedheti meg magának. A kívánt növekedés valószínűleg csak akkor valósítható meg, ha a hagyományos és a biotermékek közti árkülönbség csökken.”
A német fogyasztók nagy érdeklődése a biotermékek iránt elsősorban mentalitás kérdése, mondja Peter Vermeij mezőgazdasági tanácsos. „A németek mintegy 70%-a vidéken él, és nagy tiszteletet tanúsít a hagyományos paraszti életmód iránt. Ez visszatükröződik a szupermarketek polcain is.”
Sok német gazda fontolgatja, hogy áttér a biotermelésre. Egyötödük érdeklődik, derül ki a Német Gazdák Szövetségének kutatásából. Dél-Németországban a gazdaságok több mint negyede nyitott az átállásra.
„Ez a nagy érdeklődés a déli régióban nem meglepő” – mondja Sandl. „A hegyvidéki táj miatt nehéz az intenzifikáció, így a biotermelésre való átállás a déli gazdák számára nem jelent nagy változást.”
Vermeij különbséget lát a holland és a német kormány stratégiája között. Szerinte Hollandiában a mezőgazdasági működés fenntarthatóbbá tételére és a körforgásos gazdálkodásra fókuszálnak. Hollandiában kevés kifejezett biogazdálkodási politika van, míg Németországban igen.