Hétfőn Hollandiában megkezdődik az MH17 maláj utasszállító lelövésével vádolt orosz és ukrán gyanúsítottak bírósági eljárása. Egy nemzetközi összehasonlításból már most világossá válik, hogy a dráma elkerülhetetlen volt. Az összehasonlítás azt is megmutatja, hogy a felelősség és a vétkesség kérdése jóval korábban és sokkal egyszerűbben megállapítható lett volna.
Az elmúlt hatvan évben világszerte több mint húsz alkalommal történt, hogy utasszállító gépet lelőttek. Ezek mind nem hasonlíthatók össze az MH17-tel. Néhány esetben előre megtervezett, tudatosan célzott merénylet volt, például elnök vagy békeközvetítő, ENSZ-főtitkár ellen (1961 Dag Hammerskjöld, 1994 Ruanda és Burundi elnökei). Körülbelül tíz esetben katonai célú műveletről volt szó polgárháborúban vagy nyílt konfliktusban (kétszer Rhodesia, kétszer Angola, háromszor Afganisztán, háromszor Abházia).
Történt már olyan is, hogy egy gyakorló légvédelmi alakulat nem csak gyakorolt, hanem véletlenül valódi rakétákat is kilőtt. Ez szinte bizonyosan így történt 1962-ben egy orosz Aeroflot-géppel Szibéria felett. Ugyanígy 1980-ban az Olaszországban kiinduló vonalrepülőt lelőtték a Földközi-tenger felett, egy amerikai, francia, olasz és líbiai vadászgépgyakorlat idején. Csak 2013-ban ismerték el az olaszok, hogy valós rakétát lőttek ki.
Az MH17-es eset sok hasonlóságot mutat legalább tíz másikkal, amikor katonai konfliktus fenyegető helyzetében helyi légvédelem láthatóan hibázott. Ilyenkor nem ellenséges katonai gépet semmisítettek meg, hanem polgári utasszállítót céloztak meg rakétákkal, ami minden esetben tragédiával végződött. Így történt 1975-ben is, amikor egy magyar Malev járatot lőttek le Bejrút repülőterének megközelítésekor a libanoni polgárháború egyik harcoló fele.
Az idén, Teherán közelében egy éppen felszálló ukrán utasszállítót lőttek le, mert az iráni légvédelem a radarján iraki támadásnak hitte, pár órával azután, hogy Irak már rakétával végrehajtott egy támadást egy iráni tábornok ellen. A harc hevében az iráni légvédelem nyilván hibásan értékelte a helyzetet.
Az, hogy az orosz légierő nem riad vissza a „piros gomb” megnyomásától, korábban is világos volt: 1978-ban és 1983-ban orosz vadászgépek nagy magasságban lelőttek dél-koreai utasszállítókat. A dél-koreai pilóták (Moszkva szerint) nem reagáltak a pályaváltást kérő felszólításokra.
Mindkét esetben vonalrepülőkről volt szó, amelyek Alaszkán keresztül repültek az Egyesült Államok és más célpontok között, és amelyek Moszkva állítása szerint megsértették az orosz légteret. Az egyik esetben Moszkva tíz évig kitartott amellett, hogy a KL007 kémrepülésen volt. Moszkva visszautasította a leszállított fekete dobozok átadását nemzetközi légiközlekedési vizsgálóknak is. Mindkét gép Murmanszk keleti részénél ért a Csendes-óceánba.
1988-ban az amerikai USS Vincennes fregatt személyzete a Perzsa-öbölben radarképeken egy felszálló iráni utasszállítót azonosított egy közeledő, légvédelmi rakétákkal felszerelt iráni F14 vadászgépnek. Kezdetben az Egyesült Államok az irániakat hibáztatta.
Hosszú időn keresztül amerikai kormányzati körökben vitatott volt, hogyan kezeljék ezt az ügyet. A Pentagon évekig azt állította, hogy az iráni légierő hagyta, hogy vadászgépei civil azonosító kódokat sugározzanak. Végül az iráni panaszokat 1996-ban a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság rendezte, kártérítéssel az iráni hozzátartozóknak és egy burkolt bűnvallomással.
A JIT-nyomozók által már összegyűjtött anyagok és az ehhez hasonló helyzetek összehasonlítása alapján az MH17 esetében feltételezhető, hogy véletlenek összjátékáról volt szó, amely bár részben magyarázható, mégis tragikus következményekhez vezetett.
Kelet-Ukrajnában fegyveres konfliktus zajlott. Néhány nap alatt több katonai repülőgépet és helikoptert lőttek le. Az ukrán légvédelem elsősorban a kelet felől érkező légi forgalmat figyelte, míg a keleti fegyveres lázadók valószínűleg a nyugat felől érkező légi forgalmat tartották szemmel radarjaikon.
A feszült és halálos Donbass-fronton egy feszült, kimerült őrmester vagy szakaszvezető a nagy magasságban érkező maláj MH17-et fenyegető ellenséges gépnek vélhette, riadót fújtak, a parancsnok engedélyt adott vagy parancsot kapott, és kilőttek egy rakétát. Ahogyan az már többször előfordult...